Na, nekem másfél óra elég is volt ebből a treble-ből. Úgy szar az egész, ahogy van. El kell adnom jó játékosokat, hogy legyen pénz, és tudjak venni belőle olyan posztra, amilyenre semmi szükségem. Aztán a második barátságos meccsre ki akartam állni a tartalékcsapattal, de nem hagyta addig, amíg a legjobb játékosomat bele nem tette a kezdőbe, hogy rögtön lesérülhessen hónapokra. Ezen kívül nem lehet beállítani treble-ben, hogy kik végezzék el a pontrúgásokat, nem lehet csapatkapitányt váltani és hasonlók. A labda olyan sötét nappal, hogy az árnyékban felső kameraállásból alig lehet látni. (
Itt van egy kép, bár ez oldalról van, de legalább lehet röhögni a sorfalon, amely kb. minden harmadik szabadrúgásnál így, vagy még ennél is szarabbul áll fel.) Az animációk közben szaggat a játék, mint az állat, és nem kell mondanom, hogy a gépem mennyivel haladja meg az elvárt rendszerkövetelményt, ugye? Ennyi jut eszembe így hirtelen másfél óra alatt. De hogy a játék garantáltan gondoskodjon arról, hogy nehogy folytassam még valaha életemben, ezen másfél óra után szó nélkül kivágott az asztalra. Hát, én nem fogom újrakezdeni ezt a szart, az biztos...
Az egyetlen értelmes része a játéknak a challenge mode. Csak challenge-ekből meg kevés van, és három negyedük kurva könnyű, a maradék meg szó szerint szopatás (tizenegyespárbaj, vagy ilyen fordíts tizenöt perc alatt háromgólos hátrányból wc-n és hasonlók). Bár még mindig szívesebben játszogatok ezekkel is, mint a gagyi és bugos treble mode-dal. (Most van a 41 challenge-ből 30 arany, 10 ezüst és 1 bronz fokozatom.)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
