Cikkből szedtem:
Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet szenvedés, aminek az oka az érzékiség, az élet utáni vágy és a tudatlanság. Ezért leküzdésének útja sem lehet egyéb, mint az érzékiségtõl, a cselekvéstõl való tartózkodás, a szemlélõdõ passzivitás, az életösztön kikapcsolása, a radikális aszkézis és a meditáció.
Aki mindezek gyakorlására képessé lesz, az megszabadul a lélekvándorlással járó újjászületés terhétõl, és eljut a Nirvánába, ami a létvágy kialvása, a teljes megsemmisülés, a nemlétezés.
Buddha szerint, minden létezõ, egyszerû alkotóelemek vegyüléke, az összetartozás csak idõleges. A részecskék mozgását a Világtörvény, a Dharma szabja meg, s az egyes elemek maguk is a Világtörvény töredékei, darabkái. A dharmák között egyaránt vannak létezõ tulajdonságok, és folyamatok. Dharma a föld, vagy a víz, a látás vagy az alvás, a szépség, a születés, a vágy, a gondolkodás, az érzékelés, a színek és a hangok.
Metafizikáján túl, a Buddhizmus elsõsorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek istenei, és nincs mitológiája sem. Maga Buddha nem tagadja istenek létezését, de nem tulajdonit nekik nagy jelentõséget.
A Buddhizmus lényege erkölcsi és viselkedési elveinek, életszabályainak sora. Alapja öt szabály, amelyek a Nirvána felé vezetnek. Tilos bármely élõlény elpusztítása, mások tulajdonának elvétele, más asszonyának érintése, a hazugság, és a részegség. A szerzeteseknek szüzességet, és vagyontalanságot kell fogadnia, és aszkétikus módon kell élnie. Az aszkézis célja a teljes passzivitás és a lét utáni vágyak kioltása.
Az új hit hamarosan népszerû lett Indiában, és erõs missziós hajlandóságával gyorsan utat talált Kína, Tibet, Délkelet-Ázsia felé. Idõvel saját mitológiát és rítust is teremett, magába építve a befogadó vidékek vallási képzeteit és szokásait. Ennek megfelelõen sok irányzata jött létre, a legfontosabb a Hinajana ("Kis Szekér"). És a Mahajana ("Nagy Szekér"). Az elõbbi fokozott aszkézist hirdet, és a szerzetesség népszerûségét népszerûsíti. Úgy véli, hogy az üdvösség elérése, csak kevesek privilégiuma. Ez az "exkluzív" felfogás, csak szûk körben terjedt, s mára Sri Lanka kivételével, szinte mindenütt elenyészett.
A Buddhizmus terjedésében a fõszerep a másodikként említett (Mahajana) irányzatnak jutott. E tant a személyes istenek sokasága, a mitológia és a gazdag rituális formalizmus jellemzi. A tökéletesség útja mindenki elõtt nyitva áll, a Nirvánába eljutó Buddhiszatvák e hit sajátos szentjei.
Az elmúlt két évezred során a Buddhizmus gyakorlatilag kiszorult szülõföldjérõl, Indiából. Ugyanakkor népszerûvé vált a Távol-Keleten, Kínában, Japánban és Mongóliában, ahol helyi vallási elemekkel keveredve tovább él.
Tibetben, és Mongóliában kialakult a Buddhizmus erõsen mágikus, mitologikus változata, a Lámaizmus, amely ma talán a Buddhizmus legjellegzetesebb irányzata.
A Buddhizmus keretében Japánban született meg a Zen vallási, meditációs iskola.
Őrült és zseni közt vékony az elválasztóvonal...megítélés kérdése az egész...