de ezt ők sem akarták kihagyni. Kell-e mondanom, iszonyatosan élvezték, zengett tőlük a mozi, és mielőtt bárki azt gondolná, hogy esetleg kellemetlen volt: dehogy! Sőt, az 52 éves apám, mint egy kisgyerek bámulta a vásznat, mert végre olyat láthatott, ami tökéletesen kizökkentette az elkúrt hétköznapokból és arra a 2 órára visszavitte talán a fiatalkorába, de legalábbis egy 15-20 évet, amikor még voltak olyan filmek, amik magával ragadták.
Éppen csak nem tapsoltak a végén, de ilyen lelkes és hálás nézőket keresve nem találtam volna, azóta is a filmről beszélnek, sőt, nyomják a promót úton-útfélen mindenkinek.
Na, csak ennyi, gondoltam megosztom.
Respect is not given. It's taken.
