ölnétek embert?

Szép estét, emberek. Nem hittem volna, hogy ez a Mepi-topic is ilyen népszerű lesz, de legalább van mit olvasni - és ahogy látom, van min szórakozni is. Ez a SuppaTrucker igencsak jópofa, az előző levelében még láttam az értelem szikráját, sajnos a mostani válaszában már csalódtam. De lássuk:

"Szerintem az olyan embernek nincs helye a társadalomban, akinek egy boltban jön rá a gyilkolhatnék + vágdossa magát."

Szerintem meg már megbeszéltük, ST, nekünk emberileg nincs jogunk dönteni afelől, hogy kinek van helye a társadalomban, és kinek nincs. A te meglátásod szerint társadalmi hulladék vagyok, vállalom, de mondd meg őszintén: te mitől vagy értékes tagja a társadalomnak? Tettél le olyasmit eddig az életben, amitől le kéne hidalni, tűztél-e ki nagyra törő célokat, teszel is értük valamit? Miben segítesz másoknak, mit teszel az emberiségért stb. Ami engem illett, én inkább leszek defektes, mint az a fajta normálisnak nevezett ember, aki hazajön a munkából, elolvassa kedvenc bulvárlapját, utána a nap hátralevő részében RTL Klubbal mérgezi az agyát, miközben nagyban tömi magába a kólát-csokit.

"Igazából jól ismerem ezt a vágdosást, arra gondolsz mikor kisollóval függőlegesen vakarássza a kis nyomi a csuklóját?"

Már bocsáss meg, de ezen a mondatodon vidultam egyet. "Igazából jól ismerem ezt a vágdosást" LOL, inkább a haverjaid mondtak róla egy-két dolgot. Már maga ez a "vágdosás" szó is tetszett: csak nem érdi vagy? Most komolyan, ők szoktak ilyen szavakat alkotni.

Ollóval? Ezt is csak a haverjaidtól hallhattad, vagy valami hatásvadász filmben láttad. Ollóval örülhetsz, ha leepilálod a karodról a szőrt. Jó-jó, elviekben lehet vele eret-húst vágni, ahogy Trabanttal is lehet hegycsúcsra feljutni. Elviekben... a "kis nyomi" kifejezés meg sajnos már téged minősít, nem engem.

"Ösztön: én is ugyanúgy gondolok rá, h kikéne irtani 1-2 olyan embert, aki durva szavakkal élve "visszafogja a csordát", de nem a boltieladónőkre akik bunkók voltak velem, gondolok itt elsősorban. Szerintem ez a gondosabb, nem az hogy gondolsz rá, hanem hogy könyebben rádjön ez az ösztön mint a legtöbb embernek."

Hurrá, írtsuk ki a társadalmi szemeteket, attól leszünk mi értékesek - nekem ebből ez jött le. Egyébként meg mit tudsz te a "legtöbb emberről"?

"Hallottam aki megölte a barátnőjét 17 késszúrással és szinte levágta a nyakát úgy elmetszette a torkát.
Milyen ember volt? Nyugodt, csendes, szorgalmas, külsőre boldognak látszó fiatal..."

Már megint ez a "hallottam" szöveg, tetszik. Én meg hallottam hétfejű sárkányról és Mikulásról is, nyertem. Na jó, komolyabban: SuppaTrucker, 6 milliárdan élünk ezen a bolygón. Ez 6 milliárd külön-külön individuumot jelent: ami azt is jelenti egyben, hogy ha egy szorgalmas ember megöli a barátnőjét, az nem vonatkozik a többi szorgalmas emberre. Különböző génekkel rendelkezünk, máshogy szocializálódunk, más tapasztalatokat szerzünk életünk folyamán.

"Példát mire irjak, aki büszkén meséli vagy aki gyilkolásról fantáziál? Mert akkor a másodikra azt mondanám, mindenki."

Az előző leveledben elejtett mondatodra vártam a példákat - szerintem neked kéne jobban tudnod, hogy akkor mire gondoltál. Kár, hogy ismét csak elhatárolódást kaptam tőled, mint korábban a "no offense"-eddel. És hogy mindenki a gyilkolásról fantáziálna? Khm, ezt is csak hallottad.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Szerintem az olyan embernek nincs helye a társadalomban, akinek egy boltban jön rá a gyilkolhatnék + vágdossa magát. Igazából jól ismerem ezt a vágdosást, arra gondolsz mikor kisollóval függőlegesen vakarássza a kis nyomi a csuklóját? Nem tudom komolyan venni, nem tudom te mennyire vágtál a húsba, de az öncsonkitás, önbántalmazás szerintem ugyanúgy defektes jellemre utal, mint a gyilkolás utáni vágy.

Ösztön: én is ugyanúgy gondolok rá, h kikéne irtani 1-2 olyan embert, aki durva szavakkal élve "visszafogja a csordát", de nem a boltieladónőkre akik bunkók voltak velem, gondolok itt elsősorban.
Szerintem ez a gondosabb, nem az hogy gondolsz rá, hanem hogy könyebben rádjön ez az ösztön mint a legtöbb embernek. Mi lesz, ha egyszer nem tudod kontrollálni?
Hallottam aki megölte a barátnőjét 17 késszúrással és szinte levágta a nyakát úgy elmetszette a torkát.
Milyen ember volt? Nyugodt, csendes, szorgalmas, külsőre boldognak látszó fiatal...

Példát mire irjak, aki büszkén meséli vagy aki gyilkolásról fantáziál? Mert akkor a másodikra azt mondanám, mindenki.

I will look for you, I will find you... and I will kill you!

SuppaTrucker: egy-két helyen félreértettél, sebaj. Azért válaszolok.

Igen, gyakran érzem úgy, hogy nincs szüksége rám a társadalomnak, forog nélkülem is a világ, minek is élek stb. Csakhogy:

"ilyen embernek akinek ilyen gondolatai vannak (esetünkben te) és ezt nyilvánosan közlöd is, talán kicsit büszkébben a kelleténél"

Büszkén? Ugyan már... Ha leírom azt, ami éppen adott pillanatban nyomja a lelkem, az most büszkeség? Idézetet kérek, plz, hogy hol írtam olyat, hogy dekirály vagyok ettől. Most épp a válaszokat keresem a kérdéseimre, és szerintem semmi baj nincs azzal, ha őszintén leírom azt, amit gondolok, és a többiek nézőpontjára is kíváncsi vagyok. De hogy valaki ebben büszkeséget lásson? Ne már... Ezt te sem gondolhatod így komolyan.

Másrészről pedig örülnék, ha jobban kifejtenéd azt, hogy szerinted miért nincs helyem a társadalomban (szerintem sincs, de ha te egy hozzászólásom alapján ezt meg tudod állapítani, gratula). Ha emberi oldalról nézzük, nekünk nincs jogunk beleszólni abba, hogy kinek van benne helye és kinek nincs (ellentmondásnak tűnik most ez tőlem, azért olvass tovább). Szeretném hangsúlyozni: az említett gyilkolni vágyam egyáltalán nem függ össze azzal, hogy adott áldozatjelöltnek van-e helye a társadalomban.

Vagyis akkor megölök valakit (ami megütközik az elveimmel). Azt nem nézem meg, hogy az illető mennyire fontos ember, vagy hogy melyik embercsoportba tartozik (előre kitervelt gyilkosságra sosem lennék képes, szigorúan csak ösztönből). Amiről írtam, egyfajta ösztön, vágy, nem tudatos elhatározás (emiatt ütközik meg a saját elveimmel). Nem szoktam 24/7-ben azon gondolkodni, hogy "haha, de jó lenne egyet gyilkolászni". Szerintem te is ugyanúgy megijedtél volna magadtól abban az adott pillanatban, mint én: olyan pillanat az, amikor teljesen más vagy, mint amilyennek ismerted magad.

"(Nem mintha te lennél az egyedüli ilyen)"

Példákat várom. Köszi.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Ilyenkor nem szoktál elgondolkodni azon, h esetleg ilyen embernek akinek ilyen gondolatai vannak (esetünkben te) és ezt nyilvánosan közlöd is, talán kicsit büszkébben a kelleténél, nincs szükség a társadalomban? Offense nélkül, komolyan... (Nem mintha te lennél az egyedüli ilyen)

I will look for you, I will find you... and I will kill you!

Szimplán csak szemét voltam vele a végén, mikorra már fizetésre került sor.
- 49 forint véletlenül... - kezdi a lehető legunottabb hangon.
- Nincs - mordultam rá, pedig tudtam, hogy van, de inkább ő szenvedjen a visszajáróval. Aztán borravalót is megtartottam magamnak (nem szoktam...), látványosan nem köszöntem el tőle, és kis híján még egy "picsa" szót is odasuttogtam neki. Kb. ennyi, de egyiktől sem éreztem jobban magam.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

"De azt az említett eladónőt tényleg kinyírtam volna ott helyben, mert a kedvenc boltomban megszoktam azt a minimalista tiszteletet a vevő iránt, ami most tökéletesen elmaradt, és helyette főnökösködő ripacskodást meg nyávogást kaptam."

Ilyenkor nem jut eszedbe, hogy beszólj, vagy bemutass az illetőnek?

"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."

Dile: ez most itt kb. annyira szól rólam, hogy a saját kis problémámat szeretném kilogikázni valahogy mások különböző nézőpontjaival, véleményeivel, élményeivel, történeteivel meg egyebekkel. Vagyis úgy általába véve a gyilkolási vágyról és fajtáiról érdeklődök mostanság, a mit-miért-hogy kérdések megválaszolása végett. Brezsnyev most kivételesen értelmeset mondott, a gyilkolási ösztön lehet olyan sokrétegű, mint a szeretet. Ami most nem világos, hogy akkor tényleg van-e akár egy minimális összefüggés a gyilkolni akarás és a szadizmus között? Valamelyik doksifilmben volt szó ezekről (NG vagy Disco, ki tudja már), ott a narrátor említette, hogy a sorozatgyilkosok általában 25 év körüliek, akiknek már gyerekkorukban szadista hajlamaik voltak, csak aztán később valahogy kevésnek bizonyultak az állatok...

Amúgy meg, ha már szóba hoztam a Kvéket, nézzük meg a szórakoztatóipart: mi is a vállalat neve, akiknek a Quake-et/Doom-ot köszönhetjük? id: az id pedig annyit tesz, mint "ösztönén". Ha jól mondom, ez afféle nemzetközi jelölés a pszichológiában, ugyanúgy, mint az élelmiszereknél az E-betűk. (Tényleg javítson ki akárki, ha hülyeséget írok, én mindenesetre így olvastam, így tanultam meg és így emlékszem erre az id-dologra.) Szerintem itt már mindenkinek volt része iskolai LAN-partykban, és biztos sokan látták már azt a fajta embertípust, akit alant említettem. Ilyen partyknál valahogy mindig tapintható egyfajta "elvont" feszültség a teremben, csak mindenki máshogy reagálja le - egyik srác, aki egy ilyenen mellettem ült, az is gyönyörködött a trancsírozásban. Egy másik, aki még soha életében nem Quake-elt, pedig folyamatosan csapkodta a billentyűzetet, percenként felkiáltott, hogy "idegesít ez a játék" meg "ez a játék szar!!" stb. Igazából sosem tudom, hogy ezekből a példákból levágható-e a mondandóm, így igazából megpróbálom összefogni a szálakat: most akkor van valami minimális összefüggés a virtuális/valós szadizmus, illetve a gyilkolási ösztön között, és ha van, miért és hogy? (különösen az 1999-es littletoni mészárlás miatt jutott most ez eszembe, amikor két neonáci diák kiírtotta a fél iskolát, és mindenki a Quake-et/Doom-ot hibáztatta)

Amúgy meg magáról a vágyról annyit, hogy elég furcsa érzés, szabályosan megijedsz magadtól. Jó, úgy már mindenki volt, hogy "kinyírom ezt a köcsögöt," de olyan, amikor a tudatalattid is teljes mértékben egyetért veled és támogat, nagyon ritka. És lényegében ezért nem értem önmagamat, egyáltalán nem vagyok bosszúálló típus, az FPS-eket sem szeretem igazából, de még a stratégiákban is volt olyan, hogy egész egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy az ellenséget lemészároljam (talán azért, mert elvileg nem lett volna rá semmi indítékom a játék szerint - a pirosak pirosak, aki meg piros, az gonosz és kész). Ez a fajta vágy... teljesen más, nem olyan, amit egy játékban kiélhetsz.

"egyszerű kissebbségérzet vagy ingerhiány kompenzációja is lehet szerintem"

Hja, munka-megvonásom van, a pszichológus meg nem szeretné, ha most munkába kezdenék. De azt az említett eladónőt tényleg kinyírtam volna ott helyben, mert a kedvenc boltomban megszoktam azt a minimalista tiszteletet a vevő iránt, ami most tökéletesen elmaradt, és helyette főnökösködő ripacskodást meg nyávogást kaptam. Ha meg a Teleki Téren várok a villamosra, ott meg pont amiatt nem ölnék meg senkit, mert ott a teleki téri mentalitáshoz vagyok hozzászokva - akik ott vannak, azok ott nem emberek, és velük meg úgy vagyok, hogy éppen elég büntetés nekik az, hogy azzá váltak, amik.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”