Milyen könyvet olvastok mostanában?

Gibson trilógiákban írja a regényeit: az első a Sprawl trilógia, ezt tartalmazza a Szukits kötet (Neurománc, Számláló nullára, Mona Lisa Overdrive), a második a Híd (Bridge) trilógia (Virtuálfény, Idoru, A holnap tegnapja), a harmadik ciklusnak még nincs neve, abból eddig 2 regény jelent meg (Trendvadász és a Spook Country, ami magyarul még csak most készül).

Közben megtaláltam az egyik linket, kicsit hosszú, hrefezem:
http://href.hu/x/1f5l
a kommentek ömlesztve vannak, de 2005-12-26 01:52:34 -nél, armitage névvel írt hozzá sokat a változtatásokról a fordító.

Azok a negatív kritikák ott a Szukits oldalon nincsenek túl sokan, a többségnek tetszik ízlésről meg nem lehetet vitatkozni, van, akinek nem jön be.

Uramisten... Agybajt kaptam. Végig a szemem előtt volt ez a könyv, de mindvégig azt hittem, hogy ez is amolyan Szukitsos, keménykötetes novelláskötet, ami a mániájuk, de nem... I'm the lame. És most látom, még a regény két folytatása is benne van (bár mintha volna egy negyedik része is - egyébként ha már Lovecraft és Szukitsnál tartunk, a "Lovecraft összes művei" is csak a Mester életművének töredékét tartalmazza. Ez most amolyan kis figyelmeztető, emberek, jobban kijöttök, ha inkább a Valhalla-Lazi által kiadott kiskönyvecskéket gyűjtitek Lovecraft-ből).

Na, lehet, az lesz a végén, hogy a meglévőt majd egyszer elajándékozom, v. antikvárba dobom, és becserélem egy ilyen példányra. Mellékesen a véleményeket is olvasgatom éppen:

"Megvalósulni? Na persze, a világa olyan sötét értelmetlen és negatív hogy attól az ember rosszul lesz. A cselekménye vontatottan indul, látatlanul nem feltétlen ajánlom, én nagyot csalódtam.
Ennek a világnak a lényegét már nem egyszer feldolgozták élvezhetőbben, még ha ez is volt ahol megszületett."

Hja, ez az ízlésficam tipikus példája, az ilyen sötét, értelmetlen és negatív kritikáktól is rosszul lehet lenni. Hogy vontatottan indulna? Maradj a Steven Segal-filmjeidnél, srác. (Látatlan flém rulz )

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Szia! Írod:
"A keményfedeles kékhez volt szerencsém, gondoltam, ha kettő közül ez az újabb kiadás, ráadásul átszerkesztették a fordítást, nagyon rossz nem lehet."

Sajnos, a legrosszabb kiadáshoz volt "szerencséd". Nem javítottak rajta, inkább rontottak az elsőhöz képest, kihagytak belőle mondatokat stb. (a fordító tudta nélkül). A fél oldalnyi körmondatok Gibson sajátosságai (az eredetiket is olvastam, elszédül tőlük az ember), a 2005-ösben már sok helyen ez is ki van javítva, rövidebb darabokra van szedve. Egyértelműen ez a legjobb fordítás, én örülök, hogy nem bízták másra. Írt is a fordító róla blogokba hogy mi mindent javított ki meg írt át, csak most nincsenek kéznél a linkek, de ha érdekel előkeresem.

A 2005-ösről (Szukis kiadás) itt találsz információt:
http://www.szukitskiado.hu/index.php?menu=51&idx=219
És itt meg egy cikket róla, ebben is írják milyen jó lett az újra fordítás:
http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=688


Lovecraftban egyetértünk, én is elő szoktam venni, és mindig a hatása alá tud keríteni pedig már kívülről fújom a novellákat

A keményfedeles kékhez volt szerencsém, gondoltam, ha kettő közül ez az újabb kiadás, ráadásul átszerkesztették a fordítást, nagyon rossz nem lehet. De hülyét kaptam a féloldalas mondatoktól - inkább Serflek Szabolcsra, vagy valami hasonló jómadárra bízták volna a dolgot. Azt a 2005-öst meg sehol nem találtam. Amúgy thx, majd utánanézek.

Amúgy meg mostanában ismét rákaptam Lovecraft-re... a világ egyik, ha nem 'a' legjobb írója, még most, évekkel a rajongásom kezdete után is a hatása alatt vagyok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Az a nagy kár, hogy valsz a régi 90es évek beli fordítást olvasod. A puha fedeles lila 1992-est vagy a kemény fedeles kéket. Mind a két kiadás gyenge.

De:
2005 végén a Szukits kiadta az újrafordított változatot. A régi fordító csinálta, teljesen átírta és kijavította a saját hibáit. Nekem nagyon tetszett az új. Olvastam a régit, és az tényleg vacak volt, de az új ezerszer jobb.

William Gibson - Neurománc

Egyszer már túl voltam rajta, most olvasom másodszor. Kár, hogy a magyar fordítás ilyen, amilyen, talán egy nap majd megveszem angolul is, és lefordítom a saját szavaimmal. Ez a könyv győzte le a cyberpunk-ellenérzésemet, már csak ezért is...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”