LCD TV-k
Az LCD-k technológiája 30 évvel régebbi, mint
a plazmáké. Világos környezeti fényben történő
használatra tervezték, és legelőször zsebszámológépben
használták.
Maga az LCD-panel önálló fényforrással nem rendelkezik,
ezért ahhoz, hogy látható kontrasztos kép
jelenjen meg rajta, egy hátsó megvilágító panellel
kell ellátni.
Ennek a megvilágító panelnek a fényereje elvileg
tetszőleges lehet. Az LCD-kijelzők ebből adódó
kimagasló fényerőértékei elsősorban olyan helyeken
kamatoztathatók, mint az irodák, a nyilvános
helységek vagy szabadtér.
Ennél fogva az LCD-technológiát gyakran integrálják
olyan készülékekbe, mint a mobiltelefonok,
notebook-ok vagy a hordozható játékkonzolok.
A síkképernyôs televíziókban ezzel szemben csak
2001 óta használják ezt a technológiát.
Az LCD TV-k esetében is önálló képpontok (pixelek)
adják a képet. Ezek szintén két áttetsző lap között
helyezkednek el, azonban nem nemesgázzal vannak
megtöltve, mint a plazma TV-k, hanem folyadékkristályokkal.
Ezek a kristályok adják a technológia
nevét is: Liquid Crystal Display.
Az LCD-technológia már említett fehérszínű háttérmegvilágítása
folyamatosan, többé-kevésbé állandó
intenzitással sugárzik a hátsó táblaüvegre.
A folyadékkristályok pedig fizikai elhelyezkedésükből
adódóan átengedik, vagy kitakarják a háttérmegvilágítás
fényét, szabályozzák a fényerősséget,
és a képpontok színszűrői segítségével adják
a megfelelő színt.
Tedd amit tenned kell, de én vagyok a lelkiismereted!
