Az NVIDIA harcra szólít a kalózok ellen (Hírek)

Gondoltam, most már hagylak a picsába, de te továbbra is erőteljes elmebetegségben leledzel, ráadásul úgy látszik, látens buzi módjára rám akaszkodtál, mint megkaphatatlan egyénre.

Padavan is ilyen? - ez most honnan? Ismerjük egymást személyesen, te retardált barom? Te ismersz engem? Erről beszéltem az előbb. X hozzászólás alapján képes vagy valaki egész jellemét és életét részletekbe menően feltérképezni, és elgondolásod holtbiztos, hogy márpedig úgyvanbazeg. Mert te ezt így mostan eldöntöd magadban, azon pszichológiai okból, hogy legalább íly módon képes legyél saját magad számára legyűrni a vitapartneredet, és kisebbíteni személyiségét, sőt, azt teljesen megsemmisíteni.

Tudod hogyan nevezik ezt szakkörökben... Kényszerképzet, rögeszmés téveszme.

Ha te komolyan úgy gondolod, hogy márpedig padavan kartács az életben egy remegő-rettegő, befordult, szorongó, magában gyűlölködő, semmihez kezdeni nem tudó idióta, ha te ezt el is hiszed, és bólogatsz erre, akkor bizony te szorulsz sűrgős orvosi kezelésre, nem pedig én, palimadaram.

A fejtegetésed minden egyes pontja súlyos tévedés, egy végletekig frusztrált ember önvígasztaló, önigazoló kényszerképzete.

Nem fejlődött ki rendesen a szervezetük: 189 cm magas vagyok, és 97 kiló. Nem tudnak mihez hozzászólni: Több lapban is írok, általában ismeretterjesztő jellegű írásokat. A szerkesztőségben kreatív meetingeken szoktuk feldobni és kidolgozni a témákat, mindenkinek elő kell adnia a saját ötletét, és meg kell vitatnia a többiekkel. Nem kreatív: 6 év alatt több száz oldalnyi ismeretterjesztő-szórakoztató cikket írtam 20-25 ezer példányszámban megjelenő lapokba. Hobbiként novellákat szoktam írni, néha közzéteszem őket. Írásaimmal kapcsolatban az általános visszajelzés rendkívül pozitív, olyan emberektől hallok vissza roppant kedvező véleményeket, akiket nem is ismerek semmilyen formában, csupán egy ismerős mutatott meg tőlem valamit neki, és ő ezt reagálta, és ismerős visszajelzett. Más elfoglaltságaimról most nem beszélnék.

Mozgáshiány: Napi szinten sétálok a gyermekemmel, Duna-part, zöldövezet. Otthon is elég sokat rohangálunk. Betegség: Minden télen egyszer megfázom, amióta kivették a mandulámat. Ezen kívül makkegészséges vagyok. Messze nem vagyok anyámasszony katonája, velem biztonságban van a családom. A barátnőm sokkal jobban szeret velem elmenni bárhová is, mert így érzi magát biztonságban. Mesélte, ha ő van egyedül, vagy csak a gyerekkel, akkor érdekes módon megsokszorozódik a parasztok száma...

Nahh, ennyire reális és valóságos ez az idióta balfasz barom körülírásod, te hülyegyerek.

Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…

Részben igazad van, részben nincs. Ha az érdekel mi a baj a kockákkal, akkor azt el tudom mondani nekem mi a bajom a velük.
Ostobák. Nem tudnak semmihez sem hozzászólni egy (nem vedelős) társaságban (sem). De mihez is tudna? Amint végez a tanulnivalóval/munkával beül a gép elé és fel se kell onnan amíg el nem álmosdik. Képtelenek bármiféle kommunikációra, teljesen beszűkül a látómezejük, kihal belülük a kreativitás (amit a valós életre és nem valami hülye stratégiajátékra értek). Könnyen kihasználják őket, mert nincs tapasztalatuk az életben, és nem is lesz, mivel folyton szívnak, ezért inkább meggyülölnek mindent és mindenkit, elvonulnak a maguk kocka világába és onnan szidják aki nem érti ez mire jó. padavan is ilyen, csak ráadásul ő már idősebb is.
Ügyetlenek. Nem képesek semmit megoldani maguk, a mozgáshiány miatt ki se fejlődik a szervezetük rendesen. Gyakran lesznek betegek, mert gyengék. Egy ilyen anyámasszony katonája hogy védi meg a családját? Egy ütés és kész van az ember, a szél is elfújja, vagy éppen mindenki kiröhögi, mert egy elhízott disznó. Szellemileg és fizikailag is teljesen leépül. Hogy ez nekem miért baj? Alapjáraton nem lenne, csak vannak szituációk, amikor jó lenne új embereket megismerni, de nem lehet, mert be van szívva, vagy kocka, vagy mit tudom én mi... teljesen elfogy a normális fiatal. Neten se nagyon lehet találni, mert ha vmihez hozzáakar szólni az ember a fórumokon, akkor jönnek az ilyen padavan féle senkiházik, akiket semilyen közösség nem fogadott be a való életben, ezért az ilyen helyeken élnek. Aztán ha olyat írsz, ami neki nem tetszik, akkor elkezd itt anyázni, meg minden, és foggal körömmel védi a... semmit. Mert valójában ez egy semmi.
Én arra lennék kiváncsi mi lenne ezekkel az emberekkel, ha nem lenne többé áram.

Azért egy-két gondolat itt a kockákról, meg a felnőtt játékosokról, mert bár nem erről van szó, de Germi rávilágított néhány dologra, amit nem feltétlenül értettetek meg.
Ettől kapok hülyét reflexből, amikor jön valami partimarci faszkalap és nekiáll ontani magából ezt a kockázós szöveget. Aki a gép előtt ül és ott szórakozik, az félember, aki egész nap a fórumot nyomja és van 20k hozzászólása, az menjen ki a szabadba és sportoljon, stb. Miért? Miért ne ülhetne a gép előtt, miért jelent az torzult értékrendet, ha az interneten vagy a játékok között találja meg a szórakozását? Az a vérgyökér úrificsúr Attila88 ilyen, hányingerem is van minden posztjától, süt róla, hogy vergődik a nagy jólétben, nem találja magát, annyi öröme van, hogy ide feljön néha, elmeséli kb. havi egyszer, hogy mennyire nem érdekli sem a net, sem a játékok, de még a számítógép sem, oszt jóvan.

Zseniális. És mi van azokkal, akik pl. a már említett WoWban vagy CoDban bajnokok? Sikerélményük van egy megnyert meccs után, ami nyilván jó érzéssel tölti el őket és vajon mennyivel felemásabb sikerélmény ez, mint pl. megnyerni egy focimeccset? Na ugye. Arról már nem beszélve, hogy az igazán jók akár pénzt is kaphatnak egy-egy netes bajnokság után, ami kezd egyre jobban elterjedni és abszolút jó dolognak tartom.
De nem, az az ember, aki minden pénteken/szombaton sárrészegre issza magát a haveri körével, megbasznak valami igénytelen kurvát, aki több, mint valószínű, hogy nem tudja hol van (jelzem, ha mégis, annál rosszabb), esetleg verekednek egy sort és telemedvéznek mindent, amit meglátnak. Hmm... A vicc az, hogy ezeket az embereket -tartsam őket bármennyire is szánalmasnak- nem tudom feltétélenül elítélni, mert ha így érzi jól magát, akkor csinálja. Van, aki meg sportol egész életében, sakkozik, meg a többi faszság, de az új trend szerint az a véglény, aki a gép előtt ül.

Legalább annyira meg tudom érteni azt, aki ül a szobájában (lehet ám, hogy nyitva az ablak, jön a friss levegő, néha elmegy sétálni egyet, talán barátai is vannak) és fejleszti a gépét egész nap, meg játszik és álmából felébresztve is leoszt 14 heccsátot, mint azt, aki egész nap valami hegyen futkozik a függőleges sziklafalon föl meg le...

De ha elmagyarázza vki, hogy mitől kevesebb az egyik (kocka), mint a másik (délután foci, este pia), akkor becsókolok. Közösségi érzéssel nem kell jönni, ki kell próbálni a WoW-ot, ami valszeg csak az első lépcsőfok.
Persze ragozhatnám még, olyan dolgokat nem is írtam, hogy mi van azokkal, akik rünellik az embereket és jobb nekik egy szűk közegben, stb., de tök mindegy, mert úgysem olvasta ezt el senki.
A vicces még talán az, hogy most majd mindenki jól elgondolja, hogy ez a meklén mekkora egy bekockult állat lehet Nekik külön jobbulást, innen a forgószékből...

Respect is not given. It's taken.