Amúgy - persze csak a saját szakom nevében tudok beszélni - az én időmben is úgy volt, hogy az első három év mindenkinek ugyanolyan volt, majd talán a hetedik félévtől kezdve szakosodni kellett, és az utolsó másfél évben már csak és kizárólag szaktantárgyak voltak, így végül a diploma mellé szakdiplomát is kapott az ember (így például én Biológus MSc mellett humánbiológus/orvosbiológus szakképzettséggel rendelkezem elvileg). Bár az utóbbit a kutya sem nézné soha
Bolognai rendszerben az a kiszúrás, tisztán a diákok szemszögéből (csak a saját szakom mostani helyzete alapján), hogy:
1. Eszméletlen mennyiségű embert felvesznek
2. A kötelező, első hat féléves BSc-s alapképzés színvonaltalan, a végén megkapott BSc diploma semmit sem ér.
3. MSc szakképzésre töredék helymennyiség jut a BSc-t megszerző embertömeghez képest
4. Így sokan nem kerülnek be MSc-re, és értéktelen diplomával, minimum három évet elpazarolva az életükből, fognak kikerülni a képzésből
Persze oké, lehet mondani, hogy versenyhelyzet, tanulásra ösztökél, nem lehet lábat lóbálni az egyetemen, és bekerülhet így egy látszólag gyengébb képessű ember is, aki esetleg "megtáltosodik" az egyetemen, de szerintem a régi rendszer, amiben még én is tanultam jobb volt, mert
1. Durvábbak voltak a felvételi követelmények, meg ugye volt még szóbeli is..., így egy "erősen megszűrt" társaság került be a képzésbe.
2. Lazsálni nálunk sem lehetett, és néhány ember ki is hullott menet közben a képzésből, mert nem kreditrendszer volt, hanem a megadott tantárgyakat kötelezően teljesíteni kellett (csak néhánynál lehetett választani, hogy mely félévben), és ha valamiből nem sikerült, akkor keresztfélév, de ezt csak meghatározott számú tantárggyal lehetett eljátszani, illetve volt egy maximális UV mennyiség, amit túllépve automatikusan "kirúgódott" az illető. Tehát - bár nagy túlélők mindig vannak

- de azért tanulni kellett rendesen.
3. Kb. ötödannyian voltunk, mint a mai évfolyamok (és még ránk is azt mondogatták mindig, hogy túl sokan vagyunk), így több figyelem jutott ránk az elméleti és gyakorlati képzéseken. Ebbe nem nehéz belegondolni, ugyanis ha egy tanárnak heti hatszor kell levezényelnie ugyanazt a négyórás gyakorlatot (konkrét példa, egyik - frissen tanársegéddé vált - ismerősömre ez vár a következő félévben), nem pedig egyszer vagy esetleg kétszer, akkor abban lesz különbség. Hiszen képtelenség ugyanolyan odafigyeléssel és lelkesedéssel azt a "tömegtermelést" lefolytatni.
Na mindegy, amit most leírtam, az csak egy kis csepp volt a tengerben.
A lényeg a részemről: én sajnálom azokat, akik mostanában kerültek/kerülnek be a felsőoktatásba. Bár azt hiszem, nekünk többet kellett még tanulnunk, és magasabb követelményeket támasztottak velünk szemben, de ezzel együtt is sokkal jobb és könnyebb dolgunk volt. Megvolt ugyanis a biztonság érzése, és nem kellett ilyen BSc-MSc kényszer és egyéb hülyeségek alatt gyötrődnünk.
Endure. In enduring, grow strong.