Dragon Age

Első karakter nemes törpe férdi: idealista karaktert képzeltem el, aki sohasem áhítozott a trónra és a megmérettetés jutalmát is másnak adta. Aztán elárultak... Ennek ellenére nem változtattam semmin, mert mégis barátokra lelet a karakter. Ezért is fejeztem be szinte mindent jól. Egyedül a végén hagytam életben Loghain-t, mert nem illett össze a nézőpontommal a gyilkosság. Aleister ott is hagyott érte. Morrigan ajánlatát elfogadtam, mert alapból vele románcoltam az elején, de aztán Lelianát választottam.
Másodjára nemes ember nővel kezdtem, akiben nyomot hagyott ugyan a családja megölése, de nem a bosszú hajtotta, plusz emlékezett dajkája szavaira a büszkeségről. Itt szinte minden döntésem hasonló volt a törpéhez, mert egyezett a mentalitásuk. A különbség a végén volt, mert egyrészt nem öltem meg ugyan Loghain-t, de Aleisternek hagytam, másrészt Morrigan ajánlatát is visszautasítottam. A király Aleister.
Harmadik karakter egy elf mágus, férfi ismét: ő úgy érzi elárulták és a történelem miatt gyűlöli is az embereket. Nála ennek okán már több döntés is változott, nehezebbé is téve a játékot. Például Andraste hamvaiért nem dicsértek meg a többiek és Pala is ellenem fordult az Orzammari résznél (sajnos megfeledkeztem róla, hogy ez nem jó ötlet). Vele még nem tartok a végén, de valószínűleg életben hagyom Loghain-t, mert Aleister sokat nyafog és idegesít. Ajánlat szintén el lesz fogadva.
Plusz tervezgetem egy törpe hercegnő indítását is, aki az uralkodói címre pályázik és ezért átgázol mindenen és mindenkin, aztán mikor elbukik akkor a minnél nagyobb hatalomra koncentrál.. Valószínű mágiaellenes törpeként lerombolom a tornyot a végén, az elfeket pedig felkockázom Csak itt is baj lesz majd a létszámmal

...nagyon sok tekintetben a DragonLance-ra "hasonlít".

Számomra Herbert Dűne-sagája a számomra legjobb történetek során, de a dobogó második foka az eredeti trilógia a Legendákon át a Nyári tűzig (a Lelkek háborúját már nem olvastam el, a történetre Krynn földjén csak a Nyári Tűzig voltam kíváncsi, viszont várom a Lost Chapterts, ami Kharas Pörölyéről, Kitiara útjáról, a Jégfalról és Raistlinről fog szólni, a kimaradt részek - remélve, hogy benne lesz Kalaman ostroma és az Aranytábornok menetelése is).

Imádom a Gyűrűk Urát is -még jobban "A szilmarilokat"- a monumentalitása és mitológiája miatt, de a Sárkánydárda Krónikák sötétebb tónusa, árnyaltabb karakterei, a szenvedélyessége és kilátástalanabb képei miatt jobban a szívemhez nőt.

A Dragon Age végén ugyanazt éreztem, mint amikor letettem e Krónikákat, sehol az a megnyugtató vég, mint pl. a Gyűrűk Ura esetében.

És nemcsak a sárkányok miatt idéztem fel a történetet.

Talán azért is volt az egyik kedvencem Morrigan, mert hasonló karaktere volt a játéknak, mint Kitiara a Krónikáknak. Hmm.. eszébe jutott valakinek ez, más is érzett némi párhuzamot, anélkül, hogy összemosnánk őket? De az, hogy (legalábbis nálam) Morrigan elvileg gyermeket vár, az majdnem olyan volt, mint amikor elmesélték Kitiara és Sturm gyermekének történetét.

Ó, milyen frankó történetet lehetne felépíteni a BioWare új világában egy ilyen vonalra, főleg annak függvényében, ki, hogy döntött (pl., ahogy lentebb írtam, én elutasítottam a rituálét...), még akkor is, ha csak egy "mellékszereplő" lenne.

Akkor a Körmágusok Tornya és Wayreth erdejének Ősmagia Legendás Tornya is ugyanezen hasonlóságot idézte számomra így utólag, vagy az erőd tetején a harc eszembe juttatta Sturm kiállását a sárkány ellen a Főpap Tornyánál.

Nem, nem egyértelmű a párhuzam, de BioWare (Thedas a világ neve? Mert Ferelden csak egy része...) világa is hasonlóképp (igaz, jobban, mint a Krónikák) sötét tónusú, rengeteg lehetőség rejlik benne, alelágazások.

Nem azt mondom ezzel, hogy "loptak" belőle, de ha egyes írók régi-régi olvasmányélményei közvetve hatottak rá, akkor az a játék javára vált.

Hagy idézem ide a Second Generation Szukits-féle fordításból azt verset, ami talán érzékelteti, hogy milyen az, amikor egy történet magával ragad:

Mikor csendben leszáll az est,
S Nagyi halkan mesélni kezd,
Míg a tűzfény a falra fest
Ezer csodást és látomást,

Lelked száll a történettel,
S gyermekszíved tiszta hittel
Dobban együtt hőseiddel
Elfeledve minden mást.

S a legkisebb királyfi,
vagy a ravasz Posta márki,
Ki lehetne köztünk bárki,
Legyőz bűbájt és varázst,

Elfojtja a Pokol tüzét,
Kiszárítja tenger vizét,
Hogy elnyerje a lány a kezét,
S vígan isznak áldomást.

De ha véget ér a mese,
A rád borul az éj fekete,
Rémségeket rejtő leple,
S nem hallasz víg áldomást,

Gondolj az ember fiára,
Aki most is köztünk járva
Tesz száz csodát más javára
Legyőz bűbájt és varázst,

Elűzi, amitől félünk,
Életét-lelkét adja értünk,
Együtt sír és nevet vélünk
Elfeledve minden mást.

S mikor halkan leszáll az eset,
Egy szebb világról mesélni kezd,
S láng-lelke fénye falra fest
Ezer csodát és látomást.

Szerintetek is van hasonlóság , no nem a történet, hanem a kifejezésmód és stílus elemei között a két világ történetei között?

Ha Loghaint megölöd, és Anora mellé állsz, akkor Alistair lemond a trónról és továbbra is veled marad. Kivéve hogyha teljesítetted a személyes küldetését, és megmondtad neki, hogy magáról kell gondoskodnia. Ilyen esetben nem tudod Anorát választani, kivéve ha életben hagyod Loghaint és kivégezteted Alistairt.

Itt is azt a személetet fogják követni, mint a ME esetében, hogy a döntéseink befolyásolhatják akár a második rész eseményeit? Mert "kismillió" lehetős és végkifejlet van a főbb pontok döntéseinek függvényében.

Nos nagyvonalakban a "döntéseimről"

- Anora és Alistair lettek az uralkodók, Loghain meghalt, én áldoztam fel magam a véső csatában. Az trailerben benne volt Alistair, gondolom, akiknél ő áldozta fel magát, nem lesz benne. Viszont az Országgyűlésben lett volna olyan lehetőség -ezt volt a legnehezebb úgy megcsinálni, hogy nekem tetsző eredménye legyen-, hogy Loghain megöljük, Alistairt meg kivégezzük. Hmm, ilyenkor csak Anora marad?

- Én a vérfarkasok mellé álltam, meggyőztem az öreget, hogy gyógyítsa meg őket. Nos, akiknél megmarad a vérfarkas törzs, azoknál benne lesznek a jövőbeli részekben?

- Az Üllőt elpusztítottam és Harrowmon -remélem jól írom - mellé álltam, mint kiderült utólag nem épp a "legjobb" uralkodó lett. Aki nem őt választotta, annak milyen eredménnyel zárult a döntése, és mivel az Üllő meghagyása?

- Nemes, harcos karakterrel mentem, én Morrigant bolondítottam magamba -igen, igen vonzanak a veszélyes és titokzatos nők-, a végén nem mentem bele a rituáléba, így egy "Ég veled, szerelemem"-el búcsúzott el, viszont az epilógus szerint terhesen nyugatra látták távozni a Dérhát-hegységen át... (Itt két kérdésem is lenne. Aki női karakterrel ment, Loghaint megölte majd Alistairt kivégezte, nos, Morrigan még így is felajánlja a rituálét, hogy vegye rá az egy megmaradt Kamarást? Mi lett az emberek reakciója, amennyiben a rituálénak köszönhetően a közös gyerekükbe áramlott az Ősi Istenség esszenciája?)

Ó, nagyon érdekelne, hogy mi lett a sorsa. A többieknek nagyjából leírták.

(Én Alistair-Morrigan-Wynne négyesben mentem végig, kivéve a törpéket, ahol Oghrent vittem magammal, meg a végjátékba is, mert Morrigan mindenképp elment).

Szóval én úgy látom, hogy a játék elég összetett a döntéseink tükrében, és egy pár kimeneteli lehetőség van. Remélem a kiegészítőben ezek szerepet fognak játszani.

Mivel én feláldoztam magam, azért remélem a karakterprofil jó lesz ahhoz, hogy a döntéseim "megmaradjanak", mármint elég csak a karaktert kiválasztani, majd generálni egy újat. Vagy itt is ki lehet választani, mint majd az ME2-ben, hogy a főbb pontokon hogy döntöttünk?

Elég grandiózus vállalkozás ez a BioWare-től, úgy hiszem Kíváncsi vagyok, hány karakter fog visszajönni a főjátékból, és mennyi idővel fog a történet után játszódni.