Háborús filmek és a valóság

Túl vagyok a második részen is! Ez a Chesty Puller tényleg egy jó karakter: nagyon szeret(t)em az olyan parancsnokokat, akik ilyen karizmatikusak, kemények, de közben szereti a katonáit és ők is felnéznek rá! (Hál istennek nekem megadatott, hogy aktív koromban, egykori ezredparancsnokom hasonló kaliberű vezető volt! Szaros hadnagyként kerültem fel az ezredtörzsbe, ahol közvetlen beosztottja lettem az ezredesnek. Hat évet dolgoztam vele együtt, mintha a második apám lett volna! Ma is tartjuk a kapcsolatot egy-egy jó baráti sörözés vagy kerti parti formájában.)

Szóval vissza a filmre: eszembe jutott, hogy hadszíntér és hadszíntér között nincs különbség, mert mindenhol arat a halál és a szenvedés, de azért mégis van. Ez a trópusi környezet valami irtózatos lehetett: eső, malária, dzsungel stb.

Ömlengősebb ez a sorozat, mint a BoB. Ott valahogy naturálisabban voltak bemutatva a katonák, az érzelmeik, gondolataik. Itt több pátoszt érzek, persze ez nem teszi nézhetetlenné a filmet. A szereplők közül egyedül az ezredes és sgt. Basilone szimpatikus, valahogy ez a "Barack" közlegény és J.P. nem!

Kíváncsian várom a folytatást - bár most tényleg nem a 101-esek iránti elfogultságom mondatja -, a BoB anno nálam jobban vizsgázott!