Csak egyet tudok érteni azokkal, akik azt hangoztatják, hogy jobb, mint az anime. Ryuk nem kicsit hülyébb. És így, nyomtatva valahogy jobban átjön a hangulat, magával ragadóbb az egész, + már a kimaradt jelenetek miatt is érdemes ezzel megpróbálkozni a DN-fanoknak. Kíváncsi vagyok, hogyan oldották meg eredetileg ezt a történetet 12 kötetben.
A Hellsing-ből is pótoltam a lemaradásomat, a legújabb, 7. köteten rágtam át magam. Ebből már csak 3 hiányzik, ha megbízhatóak a forrásaim. Hirano Kohta tartja a színvonalat: nem érzelgősködik, nem moralizál feleslegesen, csak natúr akció, hent és (ön)irónia mesterfokon! Ilyen paliból sincs még1... Manga-ajánló vége.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
