A magyar labdarúgó válogatott

Az a gond, ha mégse jutunk ki (ami azért egy svéd-holland duó mellett nem róható fel halálos bűnnek) akkor megint szétkapják az egész bandát.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Grat, grat, grat!

Mérgesen őrjöngtem az utolsó 15 percben, de most már látom, hogy feleslegesen, mivel a srácok 1-1 után nem tudtak mit tenni vagy tíz percig, mint bekkelni, védekezni, kivagdosni... mert a suomik nagyon jöttek!

Kérdeztem magamtól: ugyan már srácok, miért nem tudjuk a labdát megtartani és a kitámadó finneket lekontrázni a faszra? Egy-két alkalommal még feljöttünk a kp-jukig, aztán már a kapujukig és végre jött Balázs!

És ami nekem fontos? Az az, hogy hosszú, hosszú és kibaszott hosszú évek után láttam úgy a nemzeti válogatottat - egy kapott góllal nyert helyzetből -, hogy végre nem csusszantunk össze mint a colstok, nem jelentek meg a sportszelet nyomok a gatyákon, hanem kibekkelve, kifárasztva az ellent a végére győzelembe hajszoltuk magunkat! És nem mi kaptunk ki...

Csak így tovább fiatalok és Egerváry mester! Gyakorolni, összetartani, pszichésen képezni és ha nem is jutunk el a következő kiírásig, akkor talán a 2014-es vb-n ott lehetünk!

Még egyszer gratulálok a srácoknak és kívánom nekik is, meg nekünk magyar szurkolóknak, hogy minél több hasonló élményben legyen a részünk (megtoldva egy eb, vb részvétellel)!

PS.: A gólarányunk nem rossz, ilyet sem láttam az elmúlt huszonévben...