A magyar labdarúgó válogatott

Szerény focis múlt? Szerintem nem sokan mondhatják el ezen a fórumon, hogy együtt játszottak Halmai Gáborral, vagy más hasonló képességű játékossal, akár csak korosztályos szinten is.

"hanem legalább haljunk meg a vereségért, ne feltett kézzel menjünk ki."

Ez egy aranyba véshető gondolat! Kikapni lehet küzdve is, csúszva-mászva, akkor a magyar szurker (de nem csak a magyar, hanem bármelyik) azt mondhatja: nem baj skacok, ti küzdöttetek!

A lélektelen, beszari focitól van már émelygése mindenkinek, ha ez - a maihoz hasonló, nem beszari, nem megadó, hanem felálló focival párosul, akkor kevésbé fogunk nyekeregni! Aztán ebből a mentalitásból remélhetőleg kijön a siker is!

Én egy dolgot hiányolok még: a pimaszságot, a vagányságot! Persze vajmi őrültség idehozni Öcsi 'báékat, technikailag kiválóan képzettek voltak (szerintem a maiak sem rosszabbak), ugyanakkor fittyet hánytak egy Angliára, Brazíliára vagy bárkire... leszarták őket, kimentek a pályára és kevés beszarás mellett hülyét csináltak mindenkiből! A hit és a belső indíttatás az, amit a 80-as évek második felétől kiöltek ezekből a gyerekekből. (A magam példájából indulok ki. Anno a 80-as évek elején ifjú Videoton focistaként egy idényen belül két edzőm volt! Az első le se szart minket, elmondta, hogy ki hova rohangáljon meccs alatt, aztán csoki! A bajnokság felénél váltás volt: az új edző brutálisan is, de néha atyai képességeit elővéve kommandírozott bennünket! Tudtuk a taktikát, fizikailag erősek voltunk - miután szétedzette az agyunkat - és mentálisan belénk verte: basszátok, ti a Vidi reménységei vagytok, nehogymá egy (pld.) Vasas leszívasson benneteket. Na, a meccsen mentünk rendesen, leszarva az akkor már "nagy" tehetségként beharangozott fővárosi vagy bármelyik csapat játékosát. Nem tiszteltünk senkit. Ha kellett, balhátvédként felrúgtam mint a szart, felfutottam a támadásokhoz, ha kellett - egykori játékostársammal Halmai Gáborral, későbbi MTK-s és válogatott védővel - összeverekedtünk egymással meccs közben... a pillanatnyi hévben, a győzelemért!) Soha nem adtuk fel. Volt, hogy a meccs után sírva mentem oda apukámhoz, hogy kikaptunk, de ő mindig azt mondta: kisfiam, küzdöttetek, ez lényeges és ebből sikeretek lesz! Sajnos ebből már nem volt részem, mert '85 őszén elkerültem - átmenetileg - a Viditől, de a nagyok azon a tavaszon uefa-döntőt játszottak, az én korosztályom pedig az első háromban végzett.

Bocsi, hogy így ilyen huszonéves távlatú emlékekkel fárasztalak Benneteket, csupán csak az én szerény "focis" múltammal akartam érzékeltetni, hogy a küzdelem, a hit a legfontosabb, a technika, erőnlét mindezeket kiegészíti és kell egy jó "vezér", aki tüzel, picsán rúg, hergel (a pályán a csk, edző a vonalon túl)!

Ma a kitartást és a győzni akarást éreztem a srácokban, amely erre a meccsre mindenképp elismerésre ad okot! Épp a feleségemnek mondtam: ha nem is jutunk ki, de ez a meccs már valamit mutatott abból a parányi "fejlődésből", amiben bizakodhatunk! Persze, csapatrészeken - pölö védelem - van mit csiszolni, tenni kell érte, de mindenek előtt a srácok fejében elhitetni: vagytok olyan jók, mint bárki, csak menni és küzdeni kell... és okosan játszani!

Bocs a hosszú elmélkedésért!

nem hiszem. igazság szerint kummantót is azért kellett elüldözni a kispadról mert a nagyobb csapatok ellen soha nem akart nyerni. 0-0ra játszottunk. ez pedig nem azért volt idegesítő, mert esélyünk sem volt nyerni (hiszen így sincs sok), hanem legalább haljunk meg a vereségért, ne feltett kézzel menjünk ki.

előtte meg várhidi alapból átmeneti volt, Bozsikék kikaptak Máltától, MAtthaus meg teljesen tehetségtelen ember. De szerintem Egervárit hagyni fogják, akármi is lesz. A csapatba meg folyamatosan be fogja építeni a fiatalokat, szóval ha játszanak is a csapatukba, akkor nem most, de pár év múlva jók lehetünk.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Az a gond, ha mégse jutunk ki (ami azért egy svéd-holland duó mellett nem róható fel halálos bűnnek) akkor megint szétkapják az egész bandát.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Grat, grat, grat!

Mérgesen őrjöngtem az utolsó 15 percben, de most már látom, hogy feleslegesen, mivel a srácok 1-1 után nem tudtak mit tenni vagy tíz percig, mint bekkelni, védekezni, kivagdosni... mert a suomik nagyon jöttek!

Kérdeztem magamtól: ugyan már srácok, miért nem tudjuk a labdát megtartani és a kitámadó finneket lekontrázni a faszra? Egy-két alkalommal még feljöttünk a kp-jukig, aztán már a kapujukig és végre jött Balázs!

És ami nekem fontos? Az az, hogy hosszú, hosszú és kibaszott hosszú évek után láttam úgy a nemzeti válogatottat - egy kapott góllal nyert helyzetből -, hogy végre nem csusszantunk össze mint a colstok, nem jelentek meg a sportszelet nyomok a gatyákon, hanem kibekkelve, kifárasztva az ellent a végére győzelembe hajszoltuk magunkat! És nem mi kaptunk ki...

Csak így tovább fiatalok és Egerváry mester! Gyakorolni, összetartani, pszichésen képezni és ha nem is jutunk el a következő kiírásig, akkor talán a 2014-es vb-n ott lehetünk!

Még egyszer gratulálok a srácoknak és kívánom nekik is, meg nekünk magyar szurkolóknak, hogy minél több hasonló élményben legyen a részünk (megtoldva egy eb, vb részvétellel)!

PS.: A gólarányunk nem rossz, ilyet sem láttam az elmúlt huszonévben...