Szerdán beburkolva + kivégezve a 17., egyben utsó
Árnybíró kötet is. Hát-hát... mindenki "epikus befejezést" emleget a fórumokon, az én szememben azonban mégis lehetett volna ütősebb. :/ Na nem kell félni, kurva jó rész ez is, különösen, ami az Adzsite vs. Munszu-szálat, + az epilógust illeti. De ha végigtekintünk a sorozaton, egy kicsit azért jogosan sírhatnánk. Sokat rondít az összképen az, hogy vagy 5(!) kötet szól csak a múltbéli jelenetek felidézéséről, amit bőven jobb lett volna 3-ban letudni - így néhány más, érdekesebb szál nagyobb teret kaphatott volna.
Ettől még azért senki ne hallgasson a fenti rinyapinára, mert még mindig mangaolvasásra szeretném buzdítani ezt a bandát, és ez a sorozat tökéletes választás lehet; ritka kincs az ilyen, amit nem szabad kihagyni. Nincs szívem egy
5/5-nél alább adni.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
