De micsoda feszült várakozásé.
_______________
Kijött a negyedik rejtvény a Maester's Pathoz, és ímhol a videója:
Ser Jorah és Daenerys
A könyvben pedig így hangzott ez:
SPOILER
- Még ha valaki olyan vak is, mint a bátyád, akkor is képes követni a nyomunkat - válaszolt a férfi.
- Nagyon büszke. Lehet, hogy szégyellni fog visszajönni.
Jorah nevetett.
- Hová mehetne máshová? Ha nem találja meg a khalasart, a khalasar biztosan megtalálja. A dothraki tengerben nehéz megfulladni, gyermekem.
Dany elismerte, hogy igaza van. A khalasar olyan volt, mintha egy egész város kelt volna útra, de nem vakon menetelt. Mindig felderítők lovagoltak messze a főoszlop előtt, éberen kutatva vad,
zsákmány vagy ellenség nyomait, mások pedig a szárnyakat védték. Ezen a földön, ahonnét származtak, semmi sem kerülte el a figyelmüket. Ezek a síkságok lényük egy részét alkották... és most már az övéét is.
- Megütöttem - mondta a lány csodálkozva. Most, hogy vége volt, olyan volt az egész, mint valami furcsa álom. - Ser Jorah, gondolod, hogy... nagyon mérges lesz, amikor visszajön... - megborzongott. - Most felébresztettem a sárkányt, ugye?
Ser Jorah felhorkant.
- Fel tudod ébreszteni a halottakat, leány? A bátyád, Rhaegar volt az utolsó sárkány, ő pedig elesett a Három Folyónál. Viserys egy kígyó árnyékánál is kevesebb.
A lovag nyers szavai megdöbbentették. Minden, amit eddig hitt, hirtelen megkérdőjeleződött.
- Hiszen te... te felesküdtél rá...
- Így van, leányom - mondta Ser Jorah. - És ha a bátyád egy kígyónak is csak az árnyéka, akkor a szolgái micsodák? - A hangja keserű volt.
- Mégiscsak ő az igazi király. Ő...
Jorah megállította a lovát és ránézett.
- Ha már az igazságról van szó, szeretnéd Viseryst egy trónon ülve látni?
Dany elgondolkodott ezen.
- Nem lenne valami jó király, ugye?
- Voltak nála rosszabbak... de nem sokan - a lovag megsarkantyúzta a lovát és újra elindult.
Dany szorosan mellette lovagolt.
- Mégis - szólalt meg -, az egyszerű emberek őrá várnak. Illyrio tanácsos azt mondta, hogy sárkányos lobogókat varrnak és imádkoznak, hogy Viserys visszatérjen a keskeny tengeren át és felszabadítsa
őket.
- Az egyszerű emberek esőért, egészséges gyermekekéit és soha véget nem érő nyárért imádkoznak - mondta Ser Jorah. - Nem érdeklik őket a főurak hatalmi játszmái, amíg őket békén hagyják - vállat vont. - Pedig sohasem hagyják őket békén.
Dany szótlanul lovagolt tovább egy darabig. A férfi szavain merengett, mint valami kirakós játék darabkáin. Az, hogy a népet vajmi kevéssé érdekli, hogy az igaz király vagy egy trónbitorló uralkodik felettük, szöges ellentétben állt mindazzal, amit Viserys eddig mondott neki. Ugyanakkor minél többet gondolkodott Jorah szavain, annál több igazságot talált bennük.
- Te miért imádkozol, Ser Jorah? - kérdezte tőle.
- Az otthonomért - felelte a lovag. A hangja szelíd volt a vágyakozástól.
- Én is az otthonomért imádkozom - mondta neki Dany. El is hitte, amit mondott.
Ser Jorah nevetett.
- Akkor pillants körbe, Khaleesi!
De Dany nem a pusztákat látta, hanem Királyvárat és a Vörös Tornyot, amit Hódító Aegon építtetett. Sárkánytornyot, ahol született. Lelki szemei előtt ezernyi fénnyel ragyogtak, tűz égett minden ablakban. Lelki szemei előtt minden ajtó vörös volt.
- A bátyám sohasem szerzi vissza a Hét Királyságot - mondta Dany. Be kellett vallania magának, hogy a lelke mélyén már hosszú ideje tisztában volt ezzel. Egész életében tudta, csak sohasem engedte meg magának, hogy kimondja ezeket a szavakat, még suttogva sem. Most azonban kimondta
őket Jorah Mormont és az egész világ előtt.
Ser Jorah végigmérte.
- Te gondolod így.
- Képtelen lenne vezetni egy hadsereget, még ha az uram adna is neki egyet - rázta a fejét Dany. - Nincsen pénze és az egyetlen lovag, aki követi, egy kígyónál is kevesebbre tartja. A dothrakiak gúnyolódnak a gyengeségén. Sohasem visz haza bennünket.
- Bölcs gyermek vagy - mosolygott a lovag.
- Nem vagyok gyermek! - vágott vissza a lány hevesen. Sarkait a lova véknyába mélyesztette, vágtára fogta az ezüstöt. Egyre gyorsabban és gyorsabban száguldott, messze maga mögött hagyta Jorah-t, Irrit és a többieket. A meleg szél belekapaszkodott a hajába, a lenyugvó nap pedig vörösre festette az arcát. Mire elérte a khalasart, bealkonyodott.
- Nagyon büszke. Lehet, hogy szégyellni fog visszajönni.
Jorah nevetett.
- Hová mehetne máshová? Ha nem találja meg a khalasart, a khalasar biztosan megtalálja. A dothraki tengerben nehéz megfulladni, gyermekem.
Dany elismerte, hogy igaza van. A khalasar olyan volt, mintha egy egész város kelt volna útra, de nem vakon menetelt. Mindig felderítők lovagoltak messze a főoszlop előtt, éberen kutatva vad,
zsákmány vagy ellenség nyomait, mások pedig a szárnyakat védték. Ezen a földön, ahonnét származtak, semmi sem kerülte el a figyelmüket. Ezek a síkságok lényük egy részét alkották... és most már az övéét is.
- Megütöttem - mondta a lány csodálkozva. Most, hogy vége volt, olyan volt az egész, mint valami furcsa álom. - Ser Jorah, gondolod, hogy... nagyon mérges lesz, amikor visszajön... - megborzongott. - Most felébresztettem a sárkányt, ugye?
Ser Jorah felhorkant.
- Fel tudod ébreszteni a halottakat, leány? A bátyád, Rhaegar volt az utolsó sárkány, ő pedig elesett a Három Folyónál. Viserys egy kígyó árnyékánál is kevesebb.
A lovag nyers szavai megdöbbentették. Minden, amit eddig hitt, hirtelen megkérdőjeleződött.
- Hiszen te... te felesküdtél rá...
- Így van, leányom - mondta Ser Jorah. - És ha a bátyád egy kígyónak is csak az árnyéka, akkor a szolgái micsodák? - A hangja keserű volt.
- Mégiscsak ő az igazi király. Ő...
Jorah megállította a lovát és ránézett.
- Ha már az igazságról van szó, szeretnéd Viseryst egy trónon ülve látni?
Dany elgondolkodott ezen.
- Nem lenne valami jó király, ugye?
- Voltak nála rosszabbak... de nem sokan - a lovag megsarkantyúzta a lovát és újra elindult.
Dany szorosan mellette lovagolt.
- Mégis - szólalt meg -, az egyszerű emberek őrá várnak. Illyrio tanácsos azt mondta, hogy sárkányos lobogókat varrnak és imádkoznak, hogy Viserys visszatérjen a keskeny tengeren át és felszabadítsa
őket.
- Az egyszerű emberek esőért, egészséges gyermekekéit és soha véget nem érő nyárért imádkoznak - mondta Ser Jorah. - Nem érdeklik őket a főurak hatalmi játszmái, amíg őket békén hagyják - vállat vont. - Pedig sohasem hagyják őket békén.
Dany szótlanul lovagolt tovább egy darabig. A férfi szavain merengett, mint valami kirakós játék darabkáin. Az, hogy a népet vajmi kevéssé érdekli, hogy az igaz király vagy egy trónbitorló uralkodik felettük, szöges ellentétben állt mindazzal, amit Viserys eddig mondott neki. Ugyanakkor minél többet gondolkodott Jorah szavain, annál több igazságot talált bennük.
- Te miért imádkozol, Ser Jorah? - kérdezte tőle.
- Az otthonomért - felelte a lovag. A hangja szelíd volt a vágyakozástól.
- Én is az otthonomért imádkozom - mondta neki Dany. El is hitte, amit mondott.
Ser Jorah nevetett.
- Akkor pillants körbe, Khaleesi!
De Dany nem a pusztákat látta, hanem Királyvárat és a Vörös Tornyot, amit Hódító Aegon építtetett. Sárkánytornyot, ahol született. Lelki szemei előtt ezernyi fénnyel ragyogtak, tűz égett minden ablakban. Lelki szemei előtt minden ajtó vörös volt.
- A bátyám sohasem szerzi vissza a Hét Királyságot - mondta Dany. Be kellett vallania magának, hogy a lelke mélyén már hosszú ideje tisztában volt ezzel. Egész életében tudta, csak sohasem engedte meg magának, hogy kimondja ezeket a szavakat, még suttogva sem. Most azonban kimondta
őket Jorah Mormont és az egész világ előtt.
Ser Jorah végigmérte.
- Te gondolod így.
- Képtelen lenne vezetni egy hadsereget, még ha az uram adna is neki egyet - rázta a fejét Dany. - Nincsen pénze és az egyetlen lovag, aki követi, egy kígyónál is kevesebbre tartja. A dothrakiak gúnyolódnak a gyengeségén. Sohasem visz haza bennünket.
- Bölcs gyermek vagy - mosolygott a lovag.
- Nem vagyok gyermek! - vágott vissza a lány hevesen. Sarkait a lova véknyába mélyesztette, vágtára fogta az ezüstöt. Egyre gyorsabban és gyorsabban száguldott, messze maga mögött hagyta Jorah-t, Irrit és a többieket. A meleg szél belekapaszkodott a hajába, a lenyugvó nap pedig vörösre festette az arcát. Mire elérte a khalasart, bealkonyodott.
