Nagyon jó képek konrad. Bár én ezeket már láttam
Ilyenkor mindig elgondolkodok, hogy milyen apró kis porszemek vagyunk, mennyire semmik, hogy elsöpörhet a háború szele. És mennyi embert milyen könnyen el is söpört.
Nem maradt más utánuk csak egy eldobott csajka, egy sisak a földön vagy éppen csak egy magányos tetem egy hideg árokban 1000km-re otthonról amit még utoljára idegen kezek jól átkutatnak aztán majd valaki -vagy az idő- hord egy kis földet az árokra. Elszomorít.
Holnap meg jól elmegyek wargame-et játszani, tologatom a kis figurákat és bele sem gondolok, "kik ők".
Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.