A játék elején az első részből ismerős Masyaf városában kezdünk (ez elhíresült Digic Pictures féle trailer jelenetei is leperegnek, meglapozva a hangulatot), ami már a templomosok kezén van. Ez lényegében az oktató résznek felel meg, ahol fel lehet frissíteni az irányítással kapcsolatos emlékeket, de ez a veteránoknak nem lesz gond. A harc még mindig nagyon könnyű. Az első fejezet egyből a dolgok közepébe vág , van benne harc, erőd megmászás, célpont követés, és egy jó kis üldözéses rész lovaskocsikkal. Mindeközben pedig szakad a hó, nagyon hangulatos. Megmaradtak a teljes szinkronizációhoz szükséges másodlagos feladatok is, ennek örültem.
Ezio ugyan megöregedett, de még mindig nagyon formában van, bár nem bírja már annyira a gyűrődést. Az elején volt is egy olyan rész, hogy miután felmászott egy erőd falára, ahol egy őrt kellett hátulról leszúrnia, előtte megjegyezte, hogy régen ez sokkal könnyebben ment. De azért még megoldotta.
A következő helyszín már Konstantinápoly, ahol megállapítható, hogy a grafika talán fejlődött is valamennyit, PS3-on legalábbis szerintem szebb, mint a Brotherhood volt. Konstantinápoly színvilága eleve sokkal élénkebb, mint az eddigi városoké, biztos ez is számít, de olyan, mintha a textúrák felbontása is nagyobb lenne, a víz pedig például soha nem volt ilyen élethű.
A Desmond féle részek elég érdekesek, talán nem árulok el vele nagy titkot, hogy a Brotherhood végén kómába került, most pedig az Animusba van beragadva, a célja pedig az onnan történő kijutás. Nem tudom, ez majd mennyire illik majd bele a játékmenetbe, egy kicsit furcsa.
Összességében azonban szerintem nem lesz itt semmi gond, ez a rész is méltó a sorozat hagyományaihoz.
