Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Igen, igazad lehet. Legalábbis az ő részéről, mert én már kezdem érezni, hogy szar. Mert szeretem, s hiányzik és kezd elfogni az a leírhatatlan érzés ,ami veszekedésekkor is szokott. Hülyén hangzik, de abból tudtam, hogy szeretem. Az eddig nem volt és most sem olyan, mint eddig bármikor. De abban igazad van, hogy talán a legjobb, ha így marad minden

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Ne haragudj, de a mai napig akárhányszor ilyet hallok, még mindig képes vagyok felhúzni magamat rajta.

Ez az egész szünet dolog. Kivétel nélkül mindenki csak alibire használja. Te azt mondod, hogy simán megvagy nélküle. Ő meg addig megnézi hogy hogyan bírja nélküled. Használati tárgyakról szoktam így beszélni max. Rég rossz, ha ennyire nem egyértelműek a lány érzései. De hát ilyenek a nők... persze. Szerintem már rég nem érdeklitek egymást csak ugye a szakítás mindig egy kellemetlen pillanat. Az ember meg ösztönből menekül még az egyébként szükséges kellemetlenségektől is egész élete során. Így hát valamelyikőtök benyögte a jól ismert "tartsunk szünetet" dumát, mert addig is lehet időt nyerni, nem kell a szakításra gondolni. Bullshit. Ha elfogadsz egy tanácsot: Ne tedd ki magadat soha ilyen "szeret, nem szeret, mást szeret, mindkettőtöket szeret" játszmáknak. Egy büszke férfinak ez egyszerűen rangon alulinak kell, hogy legyen.

No, sasoljátok ezt:

13 hónap után megállapodtunk, hogy szünetet tartunk. Az igazság az, hogy kicsit hosszú a történet, de muszáj az elejétől írni, hogy érthető legyen. Szóval csak az olvassa el, akit érdekel:

Van egy lány és van egy fiú. A fiúnak tetszik a lány, mitöbb szerelmes is belé, a lány viszont visszautasítja mondván: nem ismeri eléggé(mondvacsinált indok, nem tetszett neki külsőre). A fiú továbbra is próbálkozott, de a lány a fiú bartájával üzent legközelebb, hogy ne próbálkozzon. Ez a barát lennék történetesen én. Na mármost, én és a lány eleinte nem annyira ismertük egymást, később kezdtünk egyre jobb viszonyban lenni. (Eleinte nekem is más tetszett.) Miután ez a lány visszautasította a srácot, a srác azt mondta nekem: Figyelj, én lezártam őt, ha akarod hajthatsz rá nyugodtan. Akkor még nem gondoltam erre. Később aztán valami megváltozott, s szerelmes lettem. Sokáig én is benne voltam ebben a csapdában, mint sokan mások, hogy ő vajon csak barátként kezel, vagy szeretne többet is? Mint kiderült utóbbi, csak hogy én sohasem léptem, a másik srác pedig annak ellenére, hogy azt mondta már nem érdekli, azért próbálkozgatott. Nos, ez összezavarta a lányt, mert bár én tetszettem neki, s jobban bejöttem neki, mégis a másik srác tette azt, amit nekem kellett volna, így megzavarta, s kezdett imponálni neki a fiú cselekvése. Azonban egy szép napon ő maga vallotta be nekünk érzéseit, hansúlyozom, nekünk. Ez abból állt, hogy össze van zavarodva, nem tudja kit válasszon úgymond. Nos, ekkor a srác-tudtomon kívűl- azt mondta válasszon engem. Nos, ez így lett. Aztán még az elején döcögős volt, majdnem elvesztettem, de végül október 17-én összejöttünk.

Felmerül a kérdés, hogy mi lesz most a viszonyokkal:
1, én és a lány boldogok vagyunk, a fiúval is jóban leszek és barátnőmmel is ellesznek
2, én és a lány jóban leszünk, a fiúval is jóban leszek, csak ők nem leszenk jóban
3, én és a lány jóban leszünk, a fiúval megromlik a kapcsolatom és ők sem lesznek jóban
4, (ez történt) én és barátnőm boldogok voltunk, a fiúval megromlott a kapcsolatom, ők pedig kezdetben kerülték egymást, de végül újra jóban lettek
Hát, ennek van jelentősége. és tudjátok miért? Mert a fiú még mindig szerelmes volt barátnőmbe, s nem adta fel, annak ellenére, hogy velem volt. De persze, ezt hiába mondtam barátnőmnek, nem hitte el. Barátnőm, ahogy ő mondta csak mint barát tekintett a srácra, s végülis nem tilthattam el tőle. (megpróbáltam, de nem ment, mert csak szomorú lett tőle). Telt- múlt az idő, közben ők hol beszéltek, hol nem, míg végül a srác bevallotta neki, hogy még mindig szereti. Igazam volt, de nem hitt nekem, de nem foglalkoztam ezzel. Ugye természetesen még mindig próbálkozgatott a srác. Mondtam barátnőmnek, hogy nem gondolja-e hogy lekéne állítani a fiút? Kezdettől fogva azt hangsúlyoztam neki, hogy igen is többet akar, állítsa le. Erre a válasz: ő nem az a lány aki csak úgy szarik másokra, neki fontos, ő, mint barát. Nem tudja megtenni. Aha. Azért elmondása szerint megmondta neki többször is, hogy ne próbálkozzon, de nem hallgatott rá. Na ezt csak azért írtam le, mert fontos tudni.

Mostanában sokat veszekedtünk, de tényleg, semmi dolgokon is. Folyamatosan hol én sértődtem meg, hol ő. Így ma benyögte, hogy szerinte szünetet kéne tartanunk. Mondom indokold csak meg szépen. Hát mer ez így nem jó, meg úgy nem jó meg ez az amaz. Aztán meg, hogy ő nem szerelmes, szeret, de nem szerelmes. WTF? De végül kiszedtem belőle: Lehet, hogy a másik srácot is szereti. Mi a faszom? Én nem tudok két embert szeretni. Aztán meg, hogy hát de mérnem állítottam én le a srácot.
1, mert nem vagyk híve az erőszaknak
2, mert érett, felnőtt nő vagy, majdcsak tudsz már döntéseket hozni egyedül
3, mert a srác semmi rosszat nem csinált, csak te adtad alá a lovat, így azt látta, hogy van esélye, ha enged, hogy udavroljon, persze, hogy azt csinálja (és igaza lett)
És hogy msot mi van? Mikor ezt bevallotta, (mert eleinte magának sem ismerte be, hogy szereti a másik srácot), én mondtam, hogy tartsunk szünetet. Ezek után bazz.. A szünet szerintem a legkevesebb...Aszondja most majd megnézi, hogy milyen nélkülem, hiányzok-e, aztán majd lehet újrakezdjük. És tudjátok mi a furcsa? Hogy egyáltalán nem érzem szarul magamat. Mintha már én sem szerettem volna, pedig ez nem igaz. Nem értem én sem, de minden egó nélkül, sok jobbat nálam nem talál. És ez tényelg nem önfényezés. Megtettem mindent, amit lehet. Talán néha túl sok voltam meg ilyenek, de neki is vannak dolgai, amiket nem tudok hova rakni. A lényeg, hogy nem vagyok benne biztos, hogyha visszajönne hozzám, én is akarnám. Sohasem lehetek benne biztos, hogy most éppen valóban engem szeret, s ez bosszant.
Jah még annyit, hogy egy osztályba járunk, ráadásul angolon mellettm is ül. Fasza így szünetet tartani...

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk