The Elder Scrolls V: Skyrim

Én is vettem egy fekete lovat. Szerettem. Sokat vágtattunk a Whiterun környéki pusztákon. Aztán elmentünk északra a gelccserekhez. Kilőtték alólam. Megsírattam. Aztán vettem még egy lovat. Néha meglátogatom az istálóban és kilovagolunk. Aztán visszaviszem. Jobb neki a biztonságban.
Eddig két talált lovat is kilőttek alólam.
Inkább futok...

"A holtakat el kell temetni. Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk." Alyr Arkhon

Hűséges lovam "fekete hajnal" szirti kecskéket megszégyenítő szikla ugrásaival, szívós vágtáival, harcias hősiességgel ált mellettem mindvégig. Úgy döntöttem megfáradt jó öreg paripám megérdemli a pihenést és sarki farkasoktól távol békés hegyi levegőn végső szabadságra ítélem. Ám mikor meglátván, hogy felpattanok egy fiatal, szikla szürke szilaj társára akit utódjaként választok. A tűz hirtelen kiégett csillogó tekintetéből és lehajtott fejjel szomorúan soha nem látott reménytelenséggel a szemében eloldalgott. Messziről figyeltem. Egyszer még visszanézett rám a sűrű hóesésben, halkan fújtatott és fekete szőre lassan eltűnt az éjszaka sötétjében...