Hoztam a formám a mai nap folyamán. Tudniillik, van egy évfolyamtársam, akire így szemet vetettem, de nem igazán van lehetőségem egyáltalán egy társaságban lenni vele. Angolra együtt járunk, így talán ott van az egyetlen lehetőség, hogy beszéljek vele. Mellé ülnék, de mindig ül ott valami barátnője, így ez általában elmarad. Na mondom, máshonnan közelítjük meg a dolgokat. Van egy srác, az ő osztályában, akit ismerek valamennyire, majd vele beszélek már. Mondjon dolgokat róla, van-e esélyem ilyesmi. Nos, mint kiderült a srác is ő rá hajt. Mondom akkor nem kavarok be, türelmes leszek. Ha neki nem sikerül vagy bármi, akkor szabad a terep. No, de persze, hogy ezután a beszélgetés után volt a dupla angol, ahol, természetesen most nem ült a csaj mellett senki, de így meg nem akartam odaülni. Ráadásul értelme sem lett volna, mert a tanár hazaküldte azokat, akik már érettségiztek, szóval kb 5 percet voltam órán. De akkor is. Most minden faszán alakult, de megígértem, hogy nem szólok bele. Főleg, hogy exemmel is ez volt. Ezt le is írtam már korábban. És most magamban vívódok, hogy legyek valamilyen szinten szemét, s kavarjak be, vagy tartsam magam ahhoz, amit ígértem, s talán elszalasztok egy jó lehetőséget. Ilyen az én formám

: Hogy soha nem tud semmi egyszerűen történni..

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk