Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Nem akarlak megbántani, de szerintem 3-4 hét és elfelejted, csak (akár most, akár mikor írtad) Benned volt még a "pillanat varázsa", ami miatt ennyire erősen érezted azt, amit. Egy esetlegesen is csodálatos délutánra még nem szabad alapozni ilyen "soha nem hagynám el" dolgokat, mert abból csak zavarodottság, meg kellemetlenkedés lesz később.

Persze ha nem így van, akkor hajrá, ne add fel és szvsz ne hozd fel ezt a "na, legyen már több mint barátság" témát, és akkor megy minden a maga útján.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Üdv újra mindenkinek! Úgy néz hatalmas szarba sétáltam bele, amit bánni egyáltalán nem bánok, de most meg nem tudom, hogy mi tévő legyek...

A sztori ott kezdődött, hogy van egy nagyon kedves, aranyos szépséges lányka, akit úgy kb 4-5 éve ismerek. Nagyon kedvelem, és történt, hogy 3 hete szakított a barátjával. Én amolyan közeli jó barátja vagyok, és megkért, hogy ugyan találkozzunk már, mert olyan rég találkoztunk már(kb tavaly tavasszal). Megígértem neki, hogy elmegyek hozzá ha semmi nem jön közbe nekem, és el is mentem hozzá Komáromba(legalább hódolhattam kedves hobbimnak a vezetésnek) és egy nagyszerű délutánt töltöttünk együtt, és bár most szakított a barátjával, de szerintem én belezúgtam. Amíg vele voltam, addig nem kérdeztem meg, hogy lehet-e valami kettőnk közt, mert egyrészt nemrég szakított a barátjával másfél éves kapcsolat után, és a helyzet az, hogy tulajdonképpen míg nála voltam, kb 3 órán át csak egymás mellett feküdtünk és beszélgettünk, átöleltem, és rengeteg csókot váltottunk.

Mikor megismertem, az első pillanattól kezdve belém volt esve vagy 1 éven át. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha vonzódni fogok ehhez a tüneményhez, mert régen mikor megismertem, még csak 14 éves gyerek volt, és közel sem volt ilyen szép nőies arca, és teste és meg kell hagynom, rendkívül kellemes társaság akivel bármiről eltudok beszélgetni. A probléma ott van csak, hogy a találka után beszélgettünk online meg mobilon és kitárgyaltuk, hogy mind a ketten milyen jól éreztük magunkat, meg örült neki, hogy elmentem hozzá, mert legalább jobb kedve lett, és én ekkor rákérdeztem, hogy elképzelhető lenne-e, hogy kettőnk közt idővel lehet-e több mint barátság. A válasza erre az volt, hogy nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot, mert ismeri magát, hogy ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig. Hiába mondtam neki, hogy rajtam nem múlna, hogy beszélgessünk egy olyan szituációban is, de amilyen tündér, el nem tudom képzelni, hogy valaha is megváljak tőle, ha valaha összejönnénk . Nem tudom mi tévő legyek, szombati találkozásunk óta folyamatosan ő jár az eszemben, nem tudok nem rá gondolni, nem tudom elhinni, hogy ilyen mély és hathatós benyomást keltett bennem, de ennek én csak örülök. Úgy érzem nem akármilyen lehetőséget szalasztanék el, ha nem jövök össze vele.

Mit tudtok tanácsolni, mit tegyek? Kész gyötrelem csak ülni és várni. Jó barátom tanácsát megfogadva, arra gondoltam, hogy most egy darabig nem keresem, hogy kiderüljön milyen reakciót vált ki ez belőle, mert mostanság igencsak körül rajongtam őt a lelkességemmel... Tipp?