Fps nézetű, 90°-okban fordulós, "egységnyi lépésekben" haladós, múltidéző jellegű, alapesetben "partiban kalandozós", dungeon crawler rpg.
Kezdetben nagyon tetszett, előhozta a régi érzéseket! A kockánként haladás az ismeretlen veszélyeket rejtő labirintusban, a lassan, de folyamatosan adagolt újfajta (változatos taktikát megkívánó) ellenfél típusok, a kezdetben pofonegyszerű, de később egyre trükkösebbé váló puzzle elemek, a számtalan rejtekajtó és titok, az elemózsia- és fáklyagyűjtögetés, a karakterek fejlődése, a - sokszor verejtékes keresgélés útján fellelt - egyre jobb cuccok, a lassacskán, jó ütemben növekedő nehézség (mind a harcok, mind a puzzle-ök tekintetében) egy nagyon jó és szerethető játékot eredményeztek...
... egészen kb. a labirintus-rendszer 7.-8. szintje környékéig. Itt már mintha elfogytak volna az ötletek. A színvonal még megmaradt ugyan, de kezdett szürkülni a játék. Az ember már rutinból oldotta meg a puzzle feladatokat, rutinból csapta le az ellenfeleket, és valahogy nem sikerült már meglepődni semmin. Kezdett kiszámíthatóvá válni...
... a labirintus utolsó három szintje és a végjáték pedig... mintha egy este alatt dobták volna össze a srácok... mintha nem is ugyanaz a játék lenne. Primitív (a korábbi szintekhez képest), ötlettelen, a főellenfél pedig egy röhej, ráadásul nagyon idegesítő a harc vele (no de nem akarok spoilerezni).
Azért a végére akad még jó poén: ha valaki rendesen olvasgatta egy korábban ott járt kalandozó tanácsait, s meg is találta végül a szerencsétlenül járt elődünk földi maradványait, valamint rájött, hogy mit kell tennie vele, akkor guglizzon rá a "Toorum mode"-ra
Összességében nálam 7/10. Kár, mert nagyjából 9/10-ről indult és egy darabig tartotta is magát azon a szinten, de a vége felé durván "elfáradt" a játék, és ezért kissé csalódás szagú befejezést hagyott maga után. Viszont ezzel együtt is jó volt ez a modern köntösbe csomagolt nosztalgia.
Endure. In enduring, grow strong.
