A magyar labdarúgó válogatott

A csoportmérkőzések hagyományosan kurva szarok szoktak lenni állandóan, úgyhogy nem lesz nagy meglepetés, főleg az első fordulóban szépen lehet fogadni a nulla és egy gólos meccsekre jó pénzekért.

Engem is meglepett hogy két EB réstvevő ellen hoztunk 4 pontot. Egyre reményteljesebben látom a válogatott jövőjét. Nem tudom mennyire lehetséges, hogy Egervárit még egy EB erejéig megtartsa a válogatott, de nagyon jó lenne. A VB selejtezőktől a nehéz sorsolás miatt még nem, de a 24 csapatosra duzzasztott 2016-os EB-től már várok egy áttörést.

Lusta voltam írni pénteken külön a csehek elleni meccsről, úgyhogy most foglalnám össze a dolgot. Szerencsére a ma pályán lévő csapatok a teljesítményükkel nem cáfoltak rá arra, amit eredetileg írni akartam, sőt lényegében ugyanaz történt, mint pénteken, és megerősítették a gondolataimat.

Ami a mieinket illeti, számomra meglepő, hogy ennyire jók voltunk. Már önmagában az is több mint szenzációs, hogy két Eb-résztvevő ellen hoztunk 4 pontot, és a játék képe alapján a 6 is simán meglehetett volna. Ami viszont még kiemelkedőbbé teszi ezt, hogy mindezt a szezon vége után értük el. A magyar válogatottra nem szokott jellemző lenni, hogy ilyenkor, júniusban fizikailag meg szellemileg még alkalmasak legyenek bármire is a futballpályán. Ilyenkorra általában már elkészültek az erejükkel, gondolatban meg valahol a tengerparton szoktak járni.

Az ellenfeleinkre nézve ugyanakkor elég elkeserítő volt ez a két találkozó. Most vagy az van, hogy tényleg ennyit tudnak, amikor topformában vannak, márpedig ezzel a játékkal nem sok jóra számíthatnak, még a csehek sem egy még oly gyenge csoportban, mint amilyen az övék. Vagy azoknak van igazuk, akik szerint ezerrel tartalékolnak, meg titkolják a taktikai variációkat, meg a játékosok féltik magukat a sérüléstől, és nem mernek odalépni, stb. Akkor viszont mi a fenének lekötni drágán ilyen barátságos meccseket és lejáratni saját magukat?...

Tágabb értelemben nézve maga az Eb szempontjából is kicsit aggasztó volt ez a két mérkőzés. Nekem legalábbis felsejlett a 2004-es sztori. Ha ezek a csapatok ilyen formában vannak jelenleg, akkor mit várhatunk a nagyoktól, például a sérüléshullám által tizedelt angoloktól, vagy a teljesen kifacsart, másfél héttel ezelőttig egész tavasszal szerda-szombat ritmusban játszó spanyoloktól, stb. Úgyhogy a pénteki és a ma esti barátságos meccsek után én bizony többségében unalmas, eseménytelen csoportmérkőzéseket vizionálok...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.