Csajozás!!!:) - csajok és pasik

relax....itt az ideje egy 26 órás lanpartynak úgy érzem vagy valami hosszú sorzatnak

Húh na egy kis fejlemény ha érdekel benneteket Szóval reggel írtam neki egy e-mailt arról, hogy mit érzek iránta ( életem legjobb szerelmes levele lett ). Aztán mondom felhívom, hogy mi újság hátha van már véleménye. Kb egy olyan 2 órája vissza írta nekem, hogy meg kérhet-e engem arra, hogy most kicsit hanyagoljuk ezt a témát, mert túl gyors és nincs ideje gondolkodni ( igaz egy picit igaza volt mert már én is éreztem, hogy kicsit sok vagyok). Szóval most a parkoló pálya van és félek egy kicsit, hogy meggondolja magát nagyon és a nemleges megoldást fogja választani

Köszönöm Kicsit visszaveszek szerintem szóval nem hívogatom 2 óránként, illetve nem írok rá 10 percenként ( költői túlzások) aztán majd tényleg kiderül nov.5-én Remélem úgy alakul majd, ahogy szeretném, de persze azt nem, hogy azért mondja az igent, mert nem akar megbántani, igaz ő az a fajta aki inkább megbánt egyszer az elején, mint lássam rajta, hogy neki ehhez nincs kedve. Szóval majd alakul, mint púpos gyerek a prés alatt

Csak ismételni tudom, amit az előbb is írtam. Ha agyára mész azzal, hogy keresed a társaságát, akkor az veszett fejsze nyele. Feltéve persze, ha nem zaklatásnak minősül már, amit csinálsz, de nem hiszem, hogy erről van szó. Ha már most azon agyal, hogy miért nem éri meg újból belemenni a kapcsolatba, akkor hol van a szerelem, ami éppen a racionális gondolkodást legfőbb gátja ilyenkor?
Ha te úgy érzed, hogy szeretnél vele többet beszélni, de erre ő annyira nem vevő, akkor nem igazán vagytok egy hullámhosszon. Az nem jó, ha az egyik fél teherként éli meg a másik közeledését. Szerintem ebben az esetben az sem segít, ha állandóan hívogatod, de az sem, ha teljesen elhanyagolod, próbálj meg találni valami köztes megoldást. Nincs már olyan messze az a november 5., bár én nem nagyon bíznék egy ilyen "tisztázzuk a dolgokat" megbeszélésben. Ennek nem így kellene működni szerintem.

Huh valamilyen hasonló helyzetben vagyok most én is, szóval leírom hátha néhány jó tanács ötlet, tapasztalat segít. Anno 2009 ben összejöttem egy csajjal egyetemen győrben, az egész olyan mesébe illő volt. De sajnos csak 6 hónapig tartott, mert még hülye kis kölök voltam . Szóval 2010 nyarán befejeztük. Olyan béna módon msn-en beszéltük meg, hogy szakítunk, szóval vicces volt. De annyira nem estem kétségbe mondom előfordul az ilyen , aztán októberben kórházba kerültem egy elég súlyos tüdőgyulladással, és azon a 15 napon csak rá tudtam gondolni, hiába volt már akkor más barátnőm, csak rá, róla álmodtam, csak ő járt a fejemben. Szóval mikor kikerültem a kórházból mivel egy koliban laktuk megkerestem és elmeséltem neki mindent, hogy én még ugyan azt érzem mint anno és nekem ő az egyetlen csaj az életemben. A beszélgetés után írt, hogy gondolkodik, hogy újrakezdjük, akkor egy kicsit reménykedtem hátha, rá egy hétre mondta, hogy hát ő nem érzi úgy, hogy ennek lenne értelme, sajnáltam nagyon, de megértettem, igaz mindig próbáltam kis jelekkel tudtára adni, hogy még csak ő kell nekem Így eltelt majdnem 2 és fél év azóta (lehet ő miatta, de azóta minden lányban őt látom és csak ő jár a fejemben) csak néha beszélgettünk, de az is ilyen mi újság hogy vagy, egészen a múlt hétvégéig. Pécsett lakók mivel hazaköltöztem, és ő meg Győrbe jár mesterre alig találkoztunk, így mivel haverokkal csináltunk egy bulit, mondom találkozzunk Szombaton találkoztunk is és mondom adok magamnak egy esélyt, előhozom a témát és elmondom neki mit érzek. Kiderült, hogy kicsit megbánta, hogy anno 2010-ben nem jött össze velem, illetve, hogy ő is érez még valamit. Hát gondolhatjátok milyen jó kedvem lett Megbeszéltük, hogy Vasárnap is találkozunk, mielőtt hazamegyek. Jól alakultak a dolgok, de ő még nem tudja eldönteni, hogy mit szeretne, mert távolság bizonytalanság miatt nem mer mondani semmit, de már megcsókoltam, a kezét fogtam és tényleg mintha láttam, volna rajta, hogy ő is nagyon jól érzi magát vele. Aztán hazajöttem Vasárnap, azóta minden este beszélek vele, és mindig tudtára adom, hogy mennyire oda vagyok érte, és hogy csak ő kell nekem. Megbeszéltük, hogy nov 5.-én találkozunk és tisztázzuk a dolgokat, de nagyon félek attól, hogy ez alatt a két hét alatt kiábrándul ebből a helyzetből és inkább a nemet választja. Illetve mikor beszélek vele néha érzem a hangján, hogy nincs minden rendben, de ő ezt nem mondja, illetve állítja az érzései megvannak, de a távolság és a bizonytalanság miatt nem tudja még eldönteni rendesen. Félek pedig egy álmom válna valóvá ha újra összejönnénk. Szerintetek mit csináljak? Hívjam még tudassam vele mindig, hogy mennyire kell nekem, vagy inkább hanyagoljam picit, hogy rájöjjön , hogy tényleg kellek neki? De ekkor attól félek, hogy arra jut magában, hogy hát neki ez mégsem kell illetve ha mindig keresem, akkor meg az agyára mehetek Szerintetek?

Sokan kíváncsian vagytok, hogy hol buktam el a projektben, így hát most elérkezettnek látom az időt, hogy leírjam mi történt. Eddig nem igazán volt kedvem írni róla, meg gondolni sem az egészre, mert frissiben a dolog eléggé érzékeny pont volt számomra, főleg, hogy nagyon akartam az egészet és most vagyok úgy, hogy végre megint önmagam vagyok, és újra derűs arccal tudok a jövőbe nézni, de hagyom is ezt a maszlagot, megpróbálom röviden és tömören leírni, hogy mi történt, építkezve leginkább a saját szemszögemből és egy picit merítve az övéből is amiben kétségkívül igazat tudok neki adni.

Szóval a helyzet az, hogy igen, felsültem... A rövid válaszom a miértre az, hogy túl paráztam a dolgot és túlságosan akartam ezt az egészet... Még mindig bánom, de legalább már a kedvem nem szar az egészet tekintve, és tudok úgy gondolni erre az egészre, hogy talán az sem baj ha sosem jövök vele össze, bár ha a jövőben megint olyan lesz a hozzáállása hozzám mint a történteket megelőző 1 évben, akkor könnyen lehet, hogy megint felébreszt bennem dolgokat, de erre jelenleg nem tartok valószínűséget. Amiért elrontottam az az volt, hogy kiakadt véleményem szerint faszságokon, valamint igen, idegesítő voltam olykor és stresszeltem párszor mikor vele voltam, hogy most akkor jó-e az amit csinálok. Jah igen, tudom, hogy hülyén hangzik, de ezt hozza ki az emberből, ha közel 3 év után észrevesz valakit az életében akit többre tart érdemesebbnek, legalábbis az én esetemben .

Értelmetlen kiakadás amit a mai napig nem értek az a következő lenne. Szeptember közepén házibulit tartottam haverokkal, és eléggé jól sikerült. Azon az éjszakán 2-szer is felhívtam, mondtam neki, hogy nagyon hiányzik, és sajnálom, hogy nem lehet itt, mert nagyon örülnék neki, meg szeretem és dióhéjban ennyi, meg persze az, hogy a buli igen jó, meg, hogy elszabadult 1-2 dolog, de minden oké. Már a 2. hívásnál is éreztem részegségem ellenére, hogy pocsék a kedve, és ráadásul miattam, szóval másnap beszéltem vele facebook chaten, hogy mi a problémája. Mondott egy olyat, hogy haragszik rám és most jó lenne, ha egy darabig nem beszélnénk. Itt én padlót fogtam, hogy mégis mi a szar történt, hisz a buli előtti csütörtökön meg a tópartnál smároltunk párszor Győrben, szóval eléggé értetlenül álltam a dolgok előtt. Barátnőjével beszéltem, és kérdeztem miért haragszik rám, de annyit mondott ő is, hogy nem tudja, meg annyit mondott, hogy majd beszél neki az érdekemben, hogy ne haragudjon rám, és persze ugyanúgy jóbarátom is dumált vele párszor az érdekemben(rajtam keresztül ismerték már egymást személyesen, amolyan dupla randik voltak ezek a találkozások szeptemberben...). Szerdán meg jöttek bulizni Győrbe, szóval tudtam, hogy itt lesznek, és akkor még beszéltem a barátnőjével, hogy mi a helyzet meg ilyenek, majd a barátnője akkor közölte velem, hogy bemehetnénk bulizni Balázs barátommal, mert azt mondta, hogy szívesen találkozna velünk... Kissé értetlenül álltam a dolog előtt, de egyből hívtam havert, hogy akkor szedelőzködjön, mert menni kell, bár nem akart, de aztán pár perc duma után sikerült meggyőznöm. Bementünk, találkoztunk, és akkor beszélgettünk, hogy mégis mire fel nem beszélgettünk napokig, és miért haragudott rám. Egészen addig azt gondoltam, hogy lehet mobilos beszélgetés alatt beszóltam neki és nem jött be neki, de aztán kiderült, hogy azon volt kiborulva, hogy részegen szerelmet vallok neki. Kissé hülyén néztem ki magamból, de aztán mondtam neki, hogy ez abszolút nem így van, és szerintem kicsit túlcsavarja az egészet, mert előtte is elmondtam, hogy mit érzek iránta, sőt, még nyáron is rekord hosszúságú SMS-el örvendeztettem meg, amit megelőztem egy hívással, hogy mennyire odavagyok érte, és kérem, hogy olvassa el és ne haragudjon, hogy mindez hajnali 2-kor jut eszembe(haverokkal voltunk Balatonon, kivételesen józan állapotban voltam, csak a hiánya miatt születtek meg ezek a cselekedetek). Nah a lényeg, megdumáltuk a dolgokat és újra jóba lettünk, a smárolós dolog meg ment a kukába és akkor jódarabig paramentesen álltam hozzá a dolgokhoz, bár volt 1-2 dolog ami nem tetszett. Többek között az, hogy napokig nem beszéltünk, hétvégén pl egyáltalán nem, és a kérése az volt, hogy majd akkor hívjam, ha keresett, vagy akkor beszélünk telón ha keres, addig ne, facebookon szabad volt a pálya, de ott is csak azt vártam ,hogy mikor ír rám. Mint kiderült, ő ugyanerre várt, csak az kissé kellemetlen érzés, hogy folyton én keresem, és púpnak érzem magam a nyakában, így nem szívesen írtam rá, főleg, hogy azt hallottam vissza barátnőjétől, hogy ne keressem annyit, mert az zavarta addig, hogy túl sokat kerestem...

Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt sikerült magamba fordulnom, hogy most keressem vagy ne keressem, mi van ha megint kiakad rám stb stb stb... Túl sok problémával járt már ez nekem amúgy is, talán jobb is, hogy utólag így alakultak a dolgok, de a sztorinak még nincs vége. Történt az, hogy kezdtem elveszteni magamat újra emiatt az érzések miatt, és éreztem, hogy a dolgok nem ugyanolyanok már egy ideje, és a csütörtöki találkát amire azt mondta, hogy igen, csütörtökön este lemondta mikor felhívtam, meg, hogy ő nem is emlékszik rá. Mondom hát oké, aztán adta a barátnőjét, és utána már nem is volt hajlandó velem beszélni. Kicsit dumáltam a barátnőjével, hogy mégis mi a fasz van vele, hogy most nem beszél velem, pedig aztán semmit nem tettem, erre azt mondta, hogy nem tudja. Mondtam neki, hogy akkor mindegy, aztán leraktam, és mentem haza. Rá 4-5 napra itt voltam Pesten, felkerestem Fb-n és egy olyat írtam neki, hogy: "A múltra való tekintettel és a kapcsolatunk viszonyát tekintve csak annyit szeretnék, hogy legyél őszinte velem, mert ez a legkevesebb amit én is megteszek neked, és elvárok tőled bármilyen helyzetben" Ekkor történt az, hogy egyből kitálalt és, hogy már nem bírja magában tartani, személyesen akarta elmondani, de kapcsolatban van. Olyan szintű sokkhatás ért, hogy csak félórával később esett le, hogy mi történt, kicsit beszélgettünk még, elmondta, hogy előző hét szerda óta vannak együtt mikor otthon volt, akkor jöttek össze(pont ezt követő csütörtökön mondta le a találkozást, micsoda véletlen, és már akkor is éreztem, hogy valami ilyesmi lehet a képletben...). Lényeg a lényeg, kiugrott a szög a zsákból, végszóként rákérdeztem, hogy az a srác-e akire gondolok, és mondta, hogy igen. Magamban megjegyeztem, hogy csodás barátnak érezheti magát a srác, mert barátja exe a csaj akivel összejött... Ezután jött az a rész amikor elmegyünk és szívunk egy kis friss levegőt alsó hangon legalább 1 órán keresztül a szabadban. Kurva szar érzés volt, de most már úgy érzem túl vagyok a dolgon és ami a legszebb az egészben, hogy úgy nézem az a kapcsolat dolog mégsem jött össze. Bár igaz most csütörtök este lesz 2 hete, hogy nem beszéltem a csajjal, pedig személyesen is találkoztunk utána, hogy megdumáljuk a dolgokat, bár nem igazán tudott meggyőzni, voltak dolgok amiben igaza volt, de olyan is volt, hogy önmaga ellen beszélt 1-2 érvelésével ami meg jellemzően egy tipikus női tulajdonság mikor valamit megakarnak magyarázni sikertelenül, és mi ennél a résznél szoktunk némán mosolyogni és bólogatni majd lenyomni a szöveget magunkban, hogy: "Most vagy nem vagy tisztába önmagaddal, hogy mi történt eddig, vagy tényleg nem emlékszel az ezekkel kapcsolatos dolgokra lol". A lényeg az, hogy azóta nem beszéltünk, mondta, hogy idő kell neki, bár már hallottam vissza közös ismerőstől, hogy nála volt koliban, és engem emlegetett 1 hét után, hogy örül neki, hogy azért jól vagyok, ami persze csak a látszat volt amit a külvilág felé mutattam akkor... Talán a héten beszélek vele újra, megkeresem, ha ő nem tenné meg, aztán majd lesz ami lesz. Kíváncsi vagyok mi menthető meg a régi viszonyunkból, mert ha valamit, ezt az egyet nagyon is bánom, hogy ennek most befellegzett dolog szaga van... Ennyi lenne a kálváriám, amit látom, nem sikerült röviden leírnom, de mivel kértétek és amúgy is leakartam írni, így hát láthatjátok

De most azt hiszem, ideje aludnom, mert reggel 9:45-től matek zh-t írok, szóval jó éjt mindenkinek aki még fent lenne ilyenkor