Torchlight II [hozzászólások]

Én a Diablo - és a Torchlight-sorozattal egyaránt sokat játszottam, szeretem a stílust.

Először is azt mondanám, hogy a Diablo klónok közül kiemelkedik a Titan Quest és a Sacred-részek is, szvsz a TQ sok szempontból az eddigi legjobban sikerült Diablo-klón. Ha már a DS-t említjük, ne menjünk el ezek mellett se.

A legigazabb mondat a cikkben az, hogy nem egy ligában játszik a két program. Az ár-érték arány persze fontos, de szerintem egy Skoda Octavia boldog tulajdonosa sem fogja soha azt mondani, hogy azért jobb az autója egy Cadillac Cien-nél mert olcsóbb. A T2 gyakorlatilag indie, és ha még azok közül minőségi darab is, nincs benne akkora újrajátszhatóság, és egyáltalán, nem hozza azt a hangulatot, amit a D3.

Ez persze szintén szubjektív vélemény.

Valamit félreérthettél, ugyanis én meg sem próbáltam objektívnek tűnni:
„[okok] ami miatt a Torchlight II-t jobb játéknak tartom a Diablo III-nál.”
Pusztán leírtam, hogyan, mi alapján jutottam erre a következtetésre. Természetesen nem kötelező velem egyetérteni, számítottam is ellenvéleményekre, de ettől még nem fogom meggondolni magam. Azt meg pláne nem értem, hogy miért lenne hülyeség amit írok, azon kívül, hogy neked más a véleményed.

Azt nem tartom érvnek, hogy a D3 Infernón a legélvezetesebb. „Ha a sütőre teszed a kezed, akkor x idő után lehet, hogy már nem érzel fájdalmat, de ez azért van mert maradandó károsodást okoztál magadnak.” Én Nightmare Act II-ben untam rá. Ezen logika alapján még 2,5-szer végig kellett volna játszanom, hogy élvezetesebb legyen. Inkább nem. Te nem játszottál T2-vel, én meg D3-mal Infernón. Most akkor melyikünknek van igaza? Hogy döntjük el? (El kell e egyáltalán dönteni?)

Egyébként a félreértések elkerülése végett én a D3-t sem tartom rossz játéknak, sőt. Nem sajnálom tőle azt a 9,0 pontot amit itt is kapott. Pusztán arról van szó, hogy valahogy a különböző elemei nem állnak össze egy egységes egésszé. Végig csak az volt az érzésem, hogy jobban kellene élveznem, mint valójában. T2-nél ilyen nem volt. És ez valóban elég szubjektív