Társasjátékok

Szerencsére én egy kicsit fiatalabb vagyok, úgyhogy nem a novoplastos rémségeken nőttem fel, azokból már csak egy-kettőt láttam. Én ilyenekkel játszottam nagyon sokat, mint a Hotel, The Game of Life, Go for Broke.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Ehhez nekem se volt szerencsém, de elképesztően gagyi társasokkal elvoltunk napokon keresztül a nyáriszünetben. Nagyon hátborzongató érzés, hogy amikor még volt időnk, akkor nem voltak jó társasok, most meg, hogy tele otthon a polc jobbnál jobb társasokkal, nincs már időnk. Tudom, ez csak közhely, hisz mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Igyekszem is társasozásra szakítani, de azért a régi nyáriszünetekben végtelen időnk volt. Arra is gondoltam, hogy ugye akkor nem lett volna pénzünk megvenni azokat a játékokat, amik ma jók, de megcsináltuk volna őket. Én is rajzoltam gyerekként Diplomacy térképet (csak sajnos emlékezetből... és ezért viszonylag játszhatatlan volt). Illetve van egy ismerősöm, aki az 1956-os forradalom alatt (ugye akkor nem volt iskola) full lemásolta az egyik osztálytársának a féltve őrzött Monopoly-ját. (Egy ilyen kapitalista társas birtoklása, akkoriban simán politikai bűncselekmény volt).

Szóval amennyi időt elszartunk pl az autóskártyával, annak tizedéből megcsinálhattuk volna az (arra nagyon hasonlító, csak sokkal élvezetesebb) Down in Flame-et.

Novoplast-féle Csillagok háborúja-társasjáték

Ezt ugyan nem ismertem, de a cikkben említett Novoplast-társasok közül mondjuk Az Ezüst-tó kincsével én is játszottam. Akkoriban nem tűnt annyira gagyinak pedig. Bár az is igaz, hogy még csak általános iskolás voltam.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.