Tudom ajánlani, hogy valamilyen konvenciót kövess, ami az elején csak szívás és extra munkának fog számítani, de egy idő után rájössz, hogy nagyon hasznos. Ilyen lehet például a prefixek használata. A program név mindig PR_nev, a változó VAR_nev, stbstb. Ez nagyon kezdő hozzáállás, amit el fogsz hagyni, de eleinte sokat segíthet, főleg debuggolásnál.
Egy több szóból álló függvény név esetén például minden új szót nagy betű jelez, például ezEgyHosszuFuggvenyNevAmiBeszedesIs. Így később is tudod, mit is takar, anélkül hogy dokumentációt kéne olvasni(ez egy általánosan használt, követendő módszer).
Rengeteg ilyen módszer van, ami nyelvenként is változhat, de vannak általános iránymutatások. A lényeg az, hogy törekedj az olvasható kód írására, a programozás során ugyan extra munkát és odafigyelést igényel a dolog, viszont amikor hibát keresel(és fogsz rengeteg hibát keresni), nagyon megkönnyíti a dolgod!
Persze, amikor kritikus részeket kódolsz, ahol a teljesítmény rettentően fontos, például egy több tízezerszer, vagy még többször lefutó ciklus magjában lévő kód esetén, ezeket el lehet dobni a francba. Elég csak arra gondolni, hogy egy kis változtatás, ha az egyszeri lefutás esetén csak 1 microseccel gyorsabb, akkor az 10000 lefutás után már 10 seccel lesz gyorsab...
Too stubborn to die...
