Nagyszerű könyv volt, izgalmas, részletekbe menő, átgondolt és szép. Mégis maradt egy kis keserű szájíz bennem, méghozzá két dolog miatt először is, jó dolog, hogy annyira részletes volt az író, de a kevesebb itt több lett volna. Értem ezalatt azokat a részeket, ahol Lee életéről írt. Hosszú, érdektelen, leginkább olyan, mint a HP7-ben mikor az erdőben lógatják a lábukat. Sokkal érdekesebbek voltak a Jordieban vagy Derryben töltött napjai. A Sadievel való kapcsolata. Harry Dunning. Az easter egg-ek, Richie Tozier és Bev Marsh. Az, A gyilkosságok.
A másik: a befejezés.
SPOILER
Én semmiképp nem lettem volna ennyire önfeláldozó. A világ pusztuljon csak el esetleg 60-100, 200 év múlva, de egy ilyen szerelmet nem adtam volna fel. És kétlem ,hogy nagy rezgéseket keltett volna. Ha igen, akkor is pár száz év múlva, addigra meg már lehet amúgyis mindegy akár ott maradok, akár nem. Főleg, hogy meggyőződött arról, hogy nem sok minden változna, életben marad Sadie, viszont megsebesül.
Valamiért az újabb könyvek befejezése nem sikerül neki annyira, mint régen. A Christine, a Tortúra, a Halálos Árnyék, a Bilincsben vége mind tökéletes volt, mikor olvastam. Újabban miért nem lehet az?
