Az Assassin's Creed IV: Black Flag főhősét csak a pénz és hatalom érdekli [hozzászólások]

Egy világ dőlt össze bennem, hogy nem dupla z van a nevében

A végére mindenképp elért egy olyan karaktermélységet szerintem, mint Altair - akinél a mélység kissé ironikus, hisz alig ismertük egészen a Revelationsig, ott se kaptunk annyi infót, mint Ezio-ról, mégis ezzel a titokzatosságával és elvhűségével volt olyan megnyerő.

Volt valami infó arról, hogy nem fog Desmond sztorija itt haladni? Szerintem egy II. világháborús (bár mintha lett volna kijelentés, hogy nem lesz VH) rész férne még bele, esetleg valahogyan úgy csavarni a fő szálat, hogy Desmond a jövőbe lát valahogy - és akkor lehetne egy futurisztikus epizód is.

Olyan sokszor írtad már le rosszul, hogy ideje kijavítani: Ezio.

Egyébként van benne valami, amit írsz, de Ezio annak ellenére nagyon jó vezetője lett az assassin szervezetnek, hogy tényleg csak a személyes bosszú által motiválva lépett be közéjük. Ettől volt érdekes az ő fejlődéstörténete.
Az, hogy Edward Kenway még az eddigieknél is jobban kilóg a sorból, szerintem már abból is következik, hogy a Karib-tenger szigetvilágába helyezték a cselekményt. Itt nem nagyon lehetett szó erős assassin szerveződésről, nem is lett volna sok értelme, mivel semmi nagy jelentőségű történelmi esemény nem zajlott ott. A Black Flag egy töltelék rész, ami valószínűleg csak azért készül el, mert a Ubisoft még nem találta ki, hogy merre vigye tovább a fő sztorit, vagy kitalálta, de több idő kell hozzá, hogy meg is tudja valósítani, azt meg ugye nem hagyhatták, hogy szegény rajongók AC játék nélkül maradjanak ebben az évben.

Engem annyira megfogott az első rész hangulata, sztorija, hogy a monoton játékmenet ellenére is az tetszett a legjobban. Altair volt eddig a legjobb karakter számomra, ő állt legközelebb ahhoz, ahogyan én egy assassint elképzelek Ezzio csak a Revelationsben lett szimpatikus, Connorral nincs különösebb bajom, csak annyi - ahogy (a fiatal) Ezzio-val is az egyik problémám -, hogy az én szememben nem assassinok. Belecsöppentek a helyzetbe, bosszút álltak, kaptak valamiféle kiképzést, de assassinnak lenni nem abból áll, hogy bosszút állok. Márpedig az első részben nagyon jó ideológiát építettek fel az egész történet köré.

Nekem éppenhogy tetszik, mert tulajdonképpen ilyenek az emberek. Próbálnak a "nyertes oldalra fogadni", aztán kénytelenek letenni a voksukat, majd ha már úgyis ott vannak, akkor megpróbálják a maguk malmára hajtani a vizet. Aztán amikor rájönnek, hogy amire nagyon VÁGYTAK nem adja meg azt, amire igazán SZÜKSÉGÜK van, akkor realizálódik bennük, hogy they fucked things up pretty bad...
Az Assasinok meg nem igazán szervezettek, legalábbis nem olyan értelemben, mint a templomosok. Hasonlít kicsit az Empire-Rebel harcra, a templomosoknak bőséges forrásaik vannak, hatalmuk és befolyásuk, jól szervezettek, a háttérben általában valami masterminddal. Az assassinok pedig, mivel nem rendelkeznek olyan mértékben a fentiekkel, mint a templomosok, inkább a földalatt ténykednek, kis sejtekben, nincs központi irányítás, csak egy cél és mindig próbálnak adaptálódni, a csillagromboló meg mindig a sarkukban van Én legalábbis így képzelem el őket

A gránát hatósugara mindíg nagyobb mint a te ugrásod...