Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Red Faction Guerrilla

Elég hányattatottan indult a játék indítása: ki kellett kapcsolni a játék közbeni Steam Community-t, hogy elinduljon, regisztrálni kellett a Games for Windows Live-ra (mivel ez volt az első ilyen játékom), valamint megoldást kellett találni az erősen villodzó textúrákra is. Ezek után végre sikerült rendesen játszani, ám ráadásként napi egyszer azért mindig kifagyott a cucc.
A játék típusa a manapság oly divatos open world, ahol a főküldetések száma jóval elmarad a mellékküldetések számától (itt konkrétan 1 főküldire kb. 5 mellékküldetés jut), valamint jelen vannak az elmaradhatatlan gyűjtögethető/megkereshető dolgok. A tutorial után gyorsan felvilágosítást kapunk, hogy miről is lesz szó: szektorok felszabadításával kell a megszállókat távozásra kényszeríteni a Marsról. Ezt küldetések teljesítésével és az ellenség bázisainak/tulajdonainak lerombolásával lehet elérni. Sajnos itt adódik a játék első problémája, ugyanis gyorsan kiderül, hogy az első órában szinte pontosan ugyanazt fogjuk csinálni, mint az utolsóban, csak mindig más környezetű zónában. A melléküldetések kellően változatosra sikeredtek, van itt területvédés, túszmentés, konvojok semlegesítése, autók menedékhelyre való szállítása, rombolás járművekkel és kézi eszközökkel stb. Ez utóbbi szerintem a játék egyik fénypontja, mivel a Red Faction játékokban a rombolható környezet mindig is kiemelt szerepet töltött be. Itt megadott kellékekkel kell megadott időre lerombolni különböző objektumokat. A kihívást főként az adja, hogy sikerül-e ezt a lehető leggyorsabban végrehajtani (pro time teljesítése). A játék fontos részét képezi még a salvage gyűjtögetése, melyekből a fokozatosan megszerzett új fegyvereket és fejlesztéseket vásárolhatjuk meg.
Sajnos azonban játék azért közel sem tökéletes. Én normál fokozaton vágtam bele, de legmagasabb riadóztatási fokozaton már így is kellően nagy számban és agresszívan viselkedett az ellenség. Főképp a játék elején lehet emiatt sokszor fűbe harapni, amíg nem kapunk meg 1-2 komolyabb fegyvert, amivel már eredményesebb a harc. A legfőbb gondnak viszont azt éreztem, hogy a játék nagyon centralizálva van a menedékhelyeinkhez. A legtöbb mellékküldetés ugyanis itt végződik, így ha mindet teljesíteni kívánjuk, 1-1 utat szinte kismilliószor meg kell tennünk. Az előbb említett harcoknak is leghatékonyabban úgy tudunk csak véget vetni, ha visszamenekülünk, mert az ellenség nem fog magától sosem elfogyni, csupán ha sikerül kicsit elbújnunk egy időre (ám ez például nagyobb bázisok lerombolása közben sosem fog bekövetkezni). Van fedezékrendszer, de itt ez simán szétkapható, plusz ha már minden oldalról zaklatnak, semmit nem ér. A lőszer újratöltése szintén az óvóhelyeken történik. Ugyan vannak elszórtan ládák, melyekből pótolhatjuk a skúlót, de ezek nem mindig töltenek fullra minket, másrészt a legnagyobb harcok közben gyorsan elfogynak ezek a tartalékok is, utána maximum az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel kell beérnünk. A járművek irányításával sem vagyok teljesen kibékülve. Sok másik játékban tapasztalt "az autóknak nincs érezhető súlya" effektus érvényesül itt is. Olyan, mintha egy légüres fémdobozt terelgetnénk, ami a legkisebb buckán már irányt vált. Persze többféle típus szerepel a játékban, de a legtöbbre érvényes ez a megállapítás. Gondolom így akartak a készítők gondoskodni, hogy a vezetős mellékküldetésekben legyen kellő kihívás, ne csak sétakocsikázásból álljon. A játékstílusból adódóan a fősztori szál nagyon elsikkad a sok mellékküldetés között és véleményem szerint jóval könnyebbek lettek ezek a missziók (nem úgy, mint némely alfeladat vagy bázis kitakarítás), leszámítva talán az utolsó küldetést. Nem értem, néha miért mániájuk a készítőknek a tonna számra özönlő ellenfél a játékok végén, ezzel is frusztrálva a játékost. Oké hardon legyen melós, de normalon feleslegesen ne kapjon már idegbajt az ember. A mesterséges intelligencia meglehetősen felemásan teljesít. Az ellenfeleink sok esetben megpróbálnak fedezékbe bújni és onnan tüzelni, ellenben a társaim képesek elsodorni engem a kocsijukkal gond nélkül vagy harc közben belém lövöldözni, ha előttük tartózkodok, netán beállni a célkeresztem elé pont akkor, mikor rakétavetővel tüzelnék (jó párszor ennek köszönhettem a halálomat).

A sok panasz ellenére mégis azt kell mondjam, hogy jól szórakoztam a játék alatt. A felsorolt negatívumok nagy részét ugyanis gyorsan meg lehet szokni és ki lehet tapasztalni, így azok később már fel sem tűnnek. A rengeteg mellékfeladat sok órára lekötött és igen, egy idő után ezeket meg lehet unni, ám aki hozzá hasonlóan igyekszik mindent teljesíteni, azt úgyis hajtani fogja a lelkesedés, hiába ismétlődnek a küldetéstípusok. A harc és a totális rombolhatóság igazán élvezetes (főként egy walkerben ülve), fegyverekből pedig bőven van választék, így kényünk-kedvünk szerint választhatunk, mivel szabadítsuk fel a Marsot az elnyomás alól. Kellemes meglepetés még, hogy a bonus missions menüpont alatt egy kis előzmény sztori lapul, amiben plusz egy zónát lehet végigküzdeni egy másik szereplővel és néhány újdonsággal kiegészítve.