Félve kezdtem neki az
Amnesia: A Machine for Pigs-nek, mert elég sokan csalódtak a játékban, és azt hittem, hogy nagyságrendekkel rosszabb, mint az előző rész. És bizonyos szinten tényleg csalódás volt. Kiveszett belőle a "játék", hisz ebben szinte csak ajtókat kell nyitogatni, keresni pár naplóbejegyzést, illetve pár tárgyat kell megtalálni, hogy továbbjussunk. Nincs tárgylista, nem kell gyújtóst, olajat gyűjteni, a sötéttől sem kell félni, akár végig is lehetne menni lámpás bekapcsolása nélkül. Nincs meg benne az ijesztő hangulat, ami végigkíséri a játékot. És tekintve, hogy milyen lineáris, milyen rövid, és mennyire kevés az interaktivitás, nem véletlen, hogy nem jön be a játék egyeseknek. Azonban ezzel a játékkal a Chinese Room mást akart elérni. Bár "Dear Esther-esítették" az Amnesiat, ezzel az jött, hogy a történet is sokkal érdekesebb, koherensebb, és egy picivel komolyabb lett. Az 5 órás játékidő alatt az elejét eluntam, a közepén kezdett érdekelni, hogy mire megy ki a játék, és a végére beszippantott. Más Amnesia volt ez, kicsivel rosszabb élmény, de még így is jót szórakoztam a végére...
...ja, emellett még nagyon hangulatos
zenéje van
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
