Először The Dark Eye: Chains of Satinav-ot, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Főleg technikai problémák rontották el számomra a játékélményt, de pl. az angol szinkron sem volt túl meggyőző, ill. a feladványok vagy nagyon egyszerűek voltak, vagy pedig olyan őrült megoldásokat kellett találni, amire rohadtul nem gondol az ember. Pedig maga a világ nem rossz (habár kicsit átlagosnak találtam, ami mondjuk nem meglepő, mert Németország legnépszerűbb asztali RPG-jére épül), és a történet is OK lenne, vagy legalábbis érdekesebb, mint más kalandjátékok, mert kicsit komolyabb témákkal foglalkozik, és nem kizárólag humorra épít. Ettől függetlenül nem voltam túlságosan elragadtatva a Chains of Satinavval, ami számomra csak egy erős közepest érdemelne.
Na, de a második játék, a The Dark Eye: Memoria...ég és föld a különbség. Sokkal stabilabb a játék (mondom ezt annak ellenére, hogy kb. amikor elkezdtem a játékot, rögtön ki is fagyott
), az angol szinkron sokkal élvezhetőbb, a történet érdekes helyekre viszi a játékost, több fajta feladvány van, amik nem túl könnyűek, de nem is kell hajat tépni miattuk, és a karakterek is érdekesek. Tökre beleéltem magam, ami tényleg meglepett. Nagyon élveztem a játékot, és remélem, hogy majd kap még folytatást ez a sorozat. Csak így tovább Daedalic...-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
