Elhunyt...

Hatalmas +1, szinte szó szerint ezt akartam írni a lentebbi kommentek olvasása után.

Nem hiszem, hogy a függőség genetikus és kikerülhetetlen lenne. Vannak akik hajlamosabbak rá, de rengeteg példa van arra, hogy valaki leszokik és nem szokik vissza. Meg akkor ennyi erővel senki sem felelős semmiért, mert a tulajdonságaink nagy részét vagy örököljük vagy a neveltetésünk alakítja így. Mindenki más kereszteket kap, Hoffman sajnos úgy tűnik nem tudott vele megbirkózni.

Kérdés, hogy a gyengeség nem lehet-e leküzdhetetlen tulajdonsága egy embernek (ő ugye 23 évre leküzdötte, aztán mégis visszaállt), illetve okolható-e bárki azért, mert gyenge ilyen szempontból. De nem akarok hitvitába bocsátkozni egy halálhír kapcsán, csak megjegyeztem egy gondolatot, ha már felmerült.

Ma reggel terveztem, hogy megnézem a Capote-ot, mert már rég láttam, éppen rá is csodálkoztam, hogy Oscart kapott érte. Legutóbb a The Masterban is nagyszerűen alakított.
Nem tudhatjuk mi vezetett a függőségéhez, nem hiszem, hogy ítélkezhetnénk innen. De azzal én sem értek egyet, hogy a függőség az valami olyan dolog lenne, ami független az embertől (mint egy önhibán kívül szerzett vagy veleszületett betegség). Ez bizony a gyengeség egy formája, az a kérdés, szerintem, hogy vannak-e enyhítő körülmények.