***
Haladok a játékkal, bár kicsit lassan. Isztambul valóban nagyon hangulatos, mondjuk élőben is szerettem ezt a várost.
Nem mondom, hogy a körmeimet lerágom izgalmamban, de az Ezio-Altair emlékek váltogatása bejön. Meg a hook blade és a kötélen csúszkálás is.
(Viszont most tartok annál a résznél, amikor a második Altair-emlékben Abbast kellene megmenteni attól, hogy kiégesse a szemeit az almával, miközben a pulzálások folyton lelöknek mindenhonnan, és banyek, ez szívatós.*)
* Szerk: oké, csak rá kellett érezni a ritmusra, onnantól már ment a dolog.
! Bár a szeme fura...
