25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Assassin's Creed: Revelations



Írd ide hozzászólásod:

Aribeth
Aribeth [2433]
A fősztorival és a mellékszálak többségével végeztem.

Nekem ez most nagyon bejött. Azt nem állítom, hogy "feltétlenül újra akarom játszani most rögtön" szinten, de úgy érzem, hogy jól megoldották Altair és Ezio emlékeinek váltogatását, valamint Isztambult és az ottani szarkeveréseket. A Brotherhood története és karakterei nagyon gyerekesek voltak, a Revelations pár fokkal erősebb lett.

A híres bombagyártás teljesen hidegen hagyott, viszont az assassin céh továbbfejlesztett, személyhez fűződő küldetésekkel megtámogatott építgetése jó volt, a Maysaf-kulcsok kergetése szintén, a hook blade-et és a kötélen csúszkálást nagyon élveztem, és némi idegnyugtató tea bevitele után Desmond test nélküli ugrabugrálásait is el lehetett viselni.

Nálam most így néz ki a sorrend:
1. BF
Most már teljes mértékben átlátom, miért mondják azt, hogy a klasszikus AC-jelleget már csak nyomokban tartalmazza, és igazuk is van de mivel ez volt nekem az első, és nagyon szerettem vele játszani, nehéz lesz letaszítani a listáról.)

2. AC2
Egy összeszedett sztori, egy hebehurgya kamaszból negyvenes gyilkológéppé érő karizmatikus főhős, misztikum, változatos helyszínek, gyakran izzasztó, érdekes küldetések. Klasszikus.

3. AC:R
Szinte minden benne van, amit szerettem a Brotherhoodban, de levetkőzte annak fájó bárgyúságát. Játékmenet szempontjából voltak benne idegesítő dolgok, és nem mondom, hogy nem unatkoztam időnként, viszont történet és karakterek szempontjából messze veri az AC:B-t.

4. AC:B
Amilyen lelkesen álltam neki a Brotherhoodnak, annyira halálosan meguntam a végére. Nagyon nem jó ez az alapvetően egy helyszínes szerkezet, legyen bármilyen lenyűgöző is a felfedezendő város, amin a miniküldetések sem tudtak segíteni. (A Revelations is hasonló betegségben szenvedett, de ott jobban lefoglalt a történet, és az Altairos emlékek adtak némi változatosságot.) Ami meg a történetét illeti: zs kategória a köbön, ennél azért a második rész felnőttesebb volt.
Behozott viszont rengeteg kiváló újítást (a testvériség, assassin-küldetések, Borgia tornyok, boltok nyitogatása), amiket a Revelations még tovább vitt, az AC3-tól viszont teljesen megfeledkeztek róluk.

5. AC3
Ez szuper lehetett volna. Volna. Talán adni kéne neki még egy esélyt, hátha megtanulom jobban becsülni a sztorit és Connort, de amikor ezerszer jobban élvezem azokat a részeket, amikor Desmonddal mászkálok a 21. században, akkor ott gondok vannak. A helyszínek pedig kétfélék voltak: szürke városok, és a szép, de minden izgalomtól mentes vidék. Engem pedig valahogy nem tud nagyon lázba hozni, hogy húsz percig lovagoljak a határvidék egyik végéből a másikba csak azért, hogy egy medvével megküzdhessek, vagy a réten szedhessek öt szál virágot... Ehh.
Sajnálom, hogy a sírok felfedezése kikerült a repertoárból - értem, hogy Észak-Amerikába kicsit nehéz lett volna az ősi római romokat átimportálni, de így meg a misztikum veszett el. Ugyanez igaz a BF-re is, de ott legalább a maja városok maradványaival emelték egy kicsit a hangulatot.

Vissza