Többnyire nincs problémám a gyorséttermekkel, a só, cukor, ízfokozó és társai nálam is működnek, ízletesnek találom, amit meg-megkóstolok, de a Qurrito az első olyan dolog lett, amit nem tudtam megenni, és félbehagyottan ment a szemétbe. Egyszerűen, nem tudom, sem a szósz nem talált be, sem az, hogy nem rémlik ugyan, mennyit pengettem ki a paradicsomért, de azt a néhány ványadt karika paradicsomot negyedannyiból is kihoztam volna. Persze, nem akarok igazságtalan lenni, hiszen ez millió esetben gyorséttermi sajátosság; mégis, valahogy ennél a kajánál ragadt meg bennem a legjobban, hogy erős túlzással élve egy vagon pénzt kiadtam egy édeskésebben szószozott, baszomnagy palacsintáért. Ilyent többet nem.
Ha jól rémlik, a Rocker volt az, amit viszont kimondottan sajnáltam, hogy kinyírták; és ha más nem, akkor, ha újra belépnék majd ősztől kezdődően, legfeljebb visszatérek a Brazer szendvicsre. Ami pénzügyileg szintén ostoba befektetés, de legalább gyors és nekem nagyon fekszik.
Kár, hogy két iylen jó promó egyszerre jött és választani kell... Igazán megmaradhatnának a jobb promók állandónak, ahogy azt a Qurittóval is tették.
