Egyébként én akkor sem értem meg ezt a nagy felháborodást az egész miatt, de lehet csak azért, mert semmiféle lövöldével nem tudok azonosulni (arra valók az RPG-k). Nekem nem zombi, űrlény, német tiszt vagy akár életéért könyörgő anyuka, hanem egy nagy rakás pixel. Az ilyen lövöldék nálam grafikai szinttől függetlenül annyira érdekesek, mint a Crimsonland című régi kedvencem. Az is pontosan arra volt jó, hogy munka után leöljek benne párszáz zombit, űrhangyát, egyebet. Ez van, én az ilyeneket nem tudom átélni
Ezzel szemben például a Mass Effectben jó pár végigjátszásom volt és ha olyannak képzeltem el a karaktert, akkor bizony sajnáltam Ashley-t/Kaidant mikor a bolygón maradtak. Viszont ha igazi Renegát voltam akkor meg élvezettel lőttem fejbe azt a buta békát. Na ezt elemezzétek ki

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Komolyan ilyennel vezetnél le feszültséget? Igen, el lehet választani a játék és a valóságot, de azért mégis... Pont erre a célra vannak a zombik, robotok, meselények. Azokat lehet darálni. Videó elmond mindent az alapfelállásról, "őrült barom vagyok", ilyen játékcéllal nem fogsz mély magyarázatokat kapni a miértekről. De ha lesz is egy 10mp montázs a figura életében elszenvedett valós vagy vélt sérelmekről akkor sem tud olyan kapcsolat kialakulni, hogy támogatni tudjam az ámokfutásában. Semmivel sem másabb, mint bármelyik iskolai lövöldözéses hír szereplője. Ha olyan nagy bánata/haragja van, dugja a fegyver csövét a szájába és húzza meg a ravaszt.