És itt érdemes lesz majd a bázison és a bázisnak helyet adó Kreuzbazarban minden lehetséges alkalommal, minden lehetséges csapattaggal és egyéb NPC-vel (ezekből sajnos nincs sok) elbeszélgetni (amikor lehet), mert utóbbiaknak is mind-mind saját története és sorsa van, ami mintegy mellékesen, de folyamatosan alakulgat a játék előrehaladtával. (Nagy dolgokra senki se gondoljon, de mégis, figyelmes, kellemes vagy éppen kegyetlen, de mindig életszagú apróságok.)
Egyelőre a csapattársak kidolgozottsága és "tamagocsiztatása" szempontjából még mindig a Bioware az egyértelmű király az cRPG-k terén, de őszintén szólva én a Mass Effect első része óta nem láttam tőlük olyan fordulatos, váratlan izgalmakat és történéseket rejtő történetet, mint amit ez a csapat a Dragonfallba iderittyentet csak úgy. Ezzel nem azt mondom, hogy a DA sorozat vagy a későbbi ME részek sztorija ne lett volna jó, vér profi volt mindegyik, csak éppen - szerintem - kényelmesen kiszámíthatóak voltak, és sosem ültem játék közben tűkön ülve és a körmömet rágva az izgalomtól, hogy miként alakul a játék főtörténete (más kérdés, hogy azért így is roppantul élvezetesek voltak ezek a történetek is, mert páratlanul igényesen, remek karakterekkel tálalva tette elém őket a Bioware). A Dragonfall ellenben olyan, mint egy igazi, királyul megírt krimi vagy thriller, amelynél egyrészt mindig sötétben tapogatózol, mert amikor azt hiszed, hogy tudod, mi az ábra, akkor mindig kiderül, hogy mégsem pontosan az, végig fenntartja a "rejtélyes érzését" (így nagyon várod már, hogy rájöjj az eset nyitjára), és még a legvégére is tartogat fordulatokat.
Egyébként, szigorúan a vázát tekintve nem egy "évszázad sztorija" a Dragonfallé sem, távolról sem az, de mégis, ahogy végigvezetik a játékost a történeten, na ez az, ami tanítani való.
Nekem mindenesetre, bár persze ez erősen szubjektív, hatalmas és kellemes meglepetés volt ez a két shadowrun játék (különösen a Dragonfall). Persze ehhez az is hozzájárult, hogy nem voltak különösebb elvárásaim előzetesen a játékkal szemben, így váratlan gyomrosként érkezett a remekül megírt történet és a nagyon klasszul elkapott - néhány korábban olvasott regényből, valamint egy-két ősrégi játékülésből ismert - shadowrun hangulat. Mindez pedig egy olyan játékrendszerben, ami a kb. 15 évvel ezelőtti számítógépes szerepjátékokat jellemezte.
Viszont, ha valaki mindenáron a DA vagy ME féle "mozis élményt" veszi alapul, ezt szeretné újraélni itt, az valószínűleg csalódni fog.
Endure. In enduring, grow strong.
