Milyen könyvet olvastok mostanában?

A Szent és profán nagyszerű. Kötelező olvasmánnyá lehetne tenni a gimnáziumok vége felé. Rövidsége ellenére, rengeteg mindent meg lehet tudni az ember és hit viszonyáról.

Szerb Antal - A Pendragon-legenda

Azon ritka esetek egyike, amikor csalódnom kell egy könyvben. SZerb Antalról azt hallottam, szépirodalamt irt, s igy is reklámozták a könyvet a boritó hátulján. Lehet csak én fogtam ki az egyetlen szépirodalmi művét, de egy közepesen cukros limonádé volt, semmi több. Azt hittem, más lesz, mint az általam olvasott krimik többsége, amelyektől már rosszul vagyok, de ugyanazok a béna szófolrdulatok, események, eltitkolt mégis megpenditett információk tömkelege, a természetfeletti félig valós jelenléte, az áramlattal sodródó főszereplő, aki csak belecsöppent, stb. Mindez annyi különbséggel, hogy talán valamennyivel valóban igényesebb az átlagnál, s egy számomra érdekes témát pedzeget, a titkos társaságok valódi helyzetét a XVII.-XVIII, szd. környékén. Ám mivel nem egy tudományos mű, ezért ezt is inkább futtában emliti csak.
De hogy valami jó is legyen: a humora kifinomult és igényes, és az átlag kriminél valamivel jobb.
Hozzáteszem persze azt is, hogy ez egy olyan eset, amikor a sok modern krimi után olvastam el egy régebbi, kb 60 éves művet, igy nyilván a felsorolt hibák inkább érvényesek valójában a mai művekre, de sajnos igy a Pendragont kell kritizálnom.

Jelenleg pedig Mircea Eliadetól az "A szent és a profán" cimű könyvet olvasom.