Nagyon rövid idő alatt kiolvastam, tényleg zseniális, az "eltérések" ellenére, vagy inkább éppen amiatt. Fincher nagyon jól tette, hogy kb. csak a történet első felét adaptálta betűhíven, és nem akarta 2x ugyanazt elmesélni (ami valszeg nem is működött volna képernyőn). Ezért van az, hogy - bár számtalanszor megnéztem már a filmet - máshogy jelentek meg előttem a szereplők. Amíg BP a filmben nagyon jól eljátszotta a maga Tylerét (10per10), úgy a könyvbéli Tyler számomra sokkal gonoszabb volt, aki tényleg ujjai köré csavarja az embereket, emberiséget. Az "alternatív befejezés" is nagyszerű! Tipikusan jó példa arra, amikor a könyv és film kiegészítik egymást, jól megférve egymás mellett: ahol az egyik elvett a másikból, úgy ott a másik valami mást adott hozzá abból, ami addig az egyikből hiányzott. izé ja.
Aztán... hát, most egy darabig hanyagolni fogom Palahniukot. Tudjátok, elég durva, de Palahniuk legnagyobb erőssége egyben a gyengéje is: eddig akármit láttam, lapozgattam tőle - a Kísértettek c. "antológia" figyel még tőle a polcomon, de még vagy 6 másik könyvébe is belenéztem - a narratíva változatlan maradt minden esetben. Ami tök jó egyszer... kétszer... de most újból pihentetném az életművét 1-2 évre. Ha valaki mégis tud olyan könyvet tőle, aminek más a hangvétele, mindenképp szóljon.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
