The Witcher 3: Wild Hunt

Akárcsak a játék esetében, itt sincs nagy meglepetés, újabb remek könyvvel van dolgunk. Az előző részektől eltérően ezúttal ritkábban térünk le a főcsapásról. Persze ahogy eddig, itt is többször előfordul, hogy a hőseink által feltett kérdéssel zárt bekezdéseket egy másfél oldalas, más nézőpontú magyarázat követi. Sajnos szeretett vajáklányunk a kívántnál kevesebbet szerepel, ami rövid helyzetjelentései alapján valamennyire érthető is. Hosszabb mellékszálként viszont megkapjuk helyi szarkavaró nőegylet klubkártyák elkészülésének és szétosztásának történetét. A résztvevők személyének és nem utolsó sorban külsejének köszönhetően nagyon élveztem ezeket a betéteket. Főtörténetünk során már egy jól ismert karakterrel ismerkedünk össze. Maga a cselekmény tartalmát és tempóját tekintve egy bizonyos ékszercsempész apróságok háromkönyves kalandját idézi, azonban az eddigieknél talán egy picivel lassabb (vagy hosszabb?elvégre a könyv is vaskosabb) fejezet egyszer sem válik unalmassá. A nevetés és az undor valamint az érzelmi skála egyéb megállói ezúttal is megvannak, a könyv pedig ismételten a sorozatra jellemző hibával zárul: még akarok, ide a következő kötetet!

Itt az ideje átesni a Tűzkeresztségen.