Stephen King - Újjászületés
Én végképp feladtam a reményt Kinggel kapcsolatban. Állítólag ez egy nagyon jó könyv, de nekem nem úgy tűnt. Igaz, hamar a végére értem, mert végig azt vártam, hogy történjen már valami. A befejezés meg... Nagyon lovacraftosra akarta venni a figurát, de az eredmény inkább hasonlít az amerikai filmek tűz körül mesélt "rémisztő" történeteihez.
Azt meg csak csendben jegyzem meg, hogy még a főszereplő is egy újrahasznosított figura. Már olvasás közben gyanús volt, de a könyv után olvastam pár véleményt és egyiknél konkrétan kiemelték, hogy honnan másolta a karaktert
Joe Hill - Nos4a2
Meghalt a király, éljen a király! (Egen, ez egy rossz szóvicc, mert az úr valójában King fia). A potom 900 oldalas téglát két nap alatt olvastam ki, olyan, mint az apja volt fénykorában (AZ, Hasznos Holmik), letehetetlen könyv. Nem magyarázza túl, nem erőlteti a dolgokat és mégis lebilincselő a történet. A főhős őrültsége (?) és a főgonosz kitekert gondolkodása meg hatalmas pluszpont. Manx nem gonosz a szó szoros értelmében, a maga módján ő jót akar. A kocsi kicsit olyan, mint Christine volt, de csak annyira, hogy ez ne legyen zavaró. Én csak ajánlani tudom (és remélem találkozunk még Manx igazi gyerekeivel, aki elolvassa érteni fogja). Nálam egyértelműen 10/10 a könyv
Mark Lawrence - Tövisek Királya
Az első részt még tavaly olvastam, az nagyon tetszett. Főleg az egész széthullott birodalom koncepciója. Ez viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nekem sokszor vontatottá vált és bár kapunk némi magyarázatot a világgal kapcsolatban, de szinte ennyi az összes pozitívum. Jorg is inkább visszafelé fejlődött, nekem jobban tetszett az első rész cinikus rohadékja, mint a pár évvel idősebb, túl sokat agyaló főhős. A vége (és a jelenkori vagy inkább későbbi szál) pedig végig teljesen kiszámítható. A legvége egyenesen vicces. Mindenesetre ha leülepedett megnézem az utolsó könyvet is, mert a második rész több kérdést hozott, mint választ.
Patrick Rothfuss - A szél neve
Újabb párszáz oldalas önvédelmi könyv, egy trilógia első része (hamarosan folytatom a második kötettel)
A "jelenben" Kvothe (Kote) kezd el mesélni az életéről a Krónikásnak, az első kötet a gyerekkorát és a tanulmányai kezdetét írja le. Egy-egy kisebb hullámvölgytől eltekintve végig érdekes marad a könyv, főleg, mert hajtja az embert a megismerés vágya. Hogyan lesz a világban ismert főhősből egy eldugott kis falu fogadósa? És ki a fene az inasa? 
Sajnos válaszokat nem, csak újabb kérdéseket kapunk, de remélem a folytatásban legalább párat megválaszol. Az egyetlen bajom, hogy Rothfuss ahelyett, hogy befejezné inkább mellékszálat írt, az első könyv egyik (valóban érdekes) karakteréről. Hamarosan jelentkezem a folytatással 
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
