Milyen könyvet olvastok mostanában?

Jalan herceg történetén még gondolkodok, hogy elolvassam-e, max. akkor, ha kijött mindhárom rész, és szokott akciós csomag lenni a kiadónál.

És örülök, hogy tetszett a Széthullott Birodalom-trilógia, a vége nekem is kicsit furcsa volt, de jó volt olvasni egy kvázi antihőst, mint főnarrátort.

Ajánlom mindenkinek, amúgy.

És gothmog, még idén kijön, amit anno ajánlottam, a Hangakirály (I. kötet, II. kötet). A külföldihez képest sokkal jobb borítókat terveztek itthon hozzá!

Itt meg az Endless.hu ajánlója, lényegében az a komment egy kicsit kibővítve, amit nekem írtak anno.

Ez meg Noro kommentje a Moly.hu-ról:

Keyes ezúttal meglepett, hiszen a Váltott isten és az Age of Unreason ciklusokból úgy ismertem meg, mint az egzotikus világok mesterét. Ez a regény azonban első ránézésre az angolszász lovagkorba visz minket, ahol a mágiát csaknem elfelejtették, csupán a szentek áldásai és néhány boszorkányos átok maradt fenn az ember uralma előtti korból. Kétezer évnél is több telt el azóta, hogy az embernépek kiirtották az utolsó szörnyetegeket, az egyház pedig ugyanígy járt el az igazi hatalommal bíró boszorkány-királyokkal. Néhányan azonban úgy vélik, hogy ez a korszak hamarosan véget ér.
A könyv több, mint fele arra összpontosít, hogy felépítse ezt a viszonylag békés kort, amelyben a királyi intrikák és kisebb határvillongások jelentik a legnagyobb veszélyt az emberekre. A háttérben azonban fokozatosan kirajzolódik egy sötétebb és durvább, az emberrel szemben ellenséges világ, amely most kezd ébredezni. Keyes egyébként mindkét egymás mellett élő világot nagyon hangulatosan ábrázolja. Bizonyos titkos társaságok pedig eltökélték, hogy az új korban ők is részesednek a hatalomból, bármi áron. Így a regény utolsó harmada brutális változásokat hoz mind a főhősök, mind a világ sorsában. És ez még mindig csak előjátéka a folytatásoknak.
Karakterábrázolásában talán nem egy Robin Hobb, de érdekes és árnyalt szereplőkkel dolgozik, akiket nem fél komoly dilemmák elé állítani. Többen közülük már ez első kötet végére teljesen más emberek lesznek.
Apró érdekesség, hogy a világban megjelenő „fantasy nyelvek” mind valamilyen angol vagy más germán dialektus eltorzított, esetleg régies változatai, vagyis kellő nyelvérzékkel legalábbis meg lehet sejteni, hogy mit beszélnek a külföldi népek. A bevezető végén pedig felfedezhető egy különös utalás az amerikai történelemre, amelyre nagyon kíváncsi leszek, hogy visszatér-e még a szerző a folytatásban.

Scalzi, nos csak a Vének háborúját olvastam, nem volt rossz, de nem éreztem azt, hogy tovább kellene olvasnom, pedig az alapötlet jó. Van egy sci-fi krimije is Bezárt elmék címen.

Salvatorénak szerintem egyetlen igazán jó húzása volt: az Otthon. Ezen kívül a Száműzött és a Menedék még olvashatók, illetve az Entreri/Jarlaxle páros kalandjai is az elmennek még kategóriába tartozik, de ezt leszámítva szvsz a legócskább vásári bóvli nagyüzemi gyártója a fickó (igen, Kristályszilánkostul mindenestül), tele kiszámítható, szappanoperás "fordulatokkal", ilyen-olyan módon visszahozott/feltámasztott karakterekkel, és a legócskább klisékkel, ami csak a fantasy ponyva műfajban elképzelhető.
Viszont vitathatatlanul a javára írható a Mélysötét részletes kidolgozása, élettel megtöltése. Azért örök hála, és le a kalappal előtte! Ám írónak szerintem határozottan pocsék és tehetségtelen a fickó. Persze nem a legrosszabb, van nála lejjebb is (ha valaki olvasta anno a Baldur's Gate regényt, az tudja miről beszélek ), de érthetetlenül túlhájpolt az ürge.

Hmm, ha már beírok ide: nálam az utolsó kivégzett könyv Mark Lawrencetől a Bolondok hercege. Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Széthullott Birodalom trilógia, de azoknak is, akiknek az kevésbé jött be A Bolondok hercege könnyedebb, néha hangos röhögésre ingerlő (Jalan herceg némely megjegyzése vagy gondolata), ugyanakkor a sötétség, a dark fantasy érzésvilág ugyanúgy érződik a háttérben, mint ahogy a Széthullott Birodalomban is megvolt. A mihaszna élvhajhász Jalan herceg és az első látásra standard berzerker vikingnek tűnő Snorri párosa pedig szerintem 100%-os telitalálat, s szépen kiderül azért menet közben, hogy a fenti kliséknél persze jóval nagyobb mélység rejtőzik mindkettejükben. Plusz külön kikacsintás az első trilógia ismerőseinek néhány szereplő feltűnése, illetve korábbról már ismert történés más szempontból való "újraélése". Állítólag most novemberben jön a második kötet magyarul - én már nagyon várom! Nekem igazán tetszett a Széthullott Birodalom trilógia is (köszönet érte J.I.B.-nek, hogy felhívta rá a figyelmemet), bár a zárását kissé kurtán-furcsának éreztem, és kicsit meg is fáradt a sztori a harmadik kötet végére (azzal együtt, hogy jobbat magam sem tudtam volna kitalálni, ha maga Jorg és bandája próbál erre rábírni, akkor sem ). De a Bolondok hercege szerintem jobban sikerült. Mondhatni, nálam maradéktalanul betalált.

Endure. In enduring, grow strong.

Bizony, nagyon rókabőr lett.....
Én nem szeretek abbahagyni egy könyvet ha már elkezdtem,de nála pont ez volt a helyzet.
A másik, akit viszont tényleg tehetségesnek tartok, éppen ezért nagyon sajnálok, az Salvatore. Minden fantasy rajongónak kötelező darab (és vétel a Sötételf trilógia (Otthon, Száműzött, Menedék).
Ugye aki olvasta, annak nem kell bemutatni milyen fantasztikus atmoszférája van és mennyire olvasmányos.
Mostanra viszont ő is teljesen belefásult. Múltkor mondom megnézem miket írt mostanában, el is kezdtem a Gauntlgrym-et, aztán kb. egy negyedóra múlva abba is hagytam....
Már nincs meg benne ami régen megvolt. Pedig jó írónak tartom, ezért is remélem hogy még belekezd valami hasonlóan élvezetes regénybe, mint anno Drizzt-el tette az elején

Scalzi féle sorozat ígéretesen indult, első kötetet még élveztem is, aztán sajnos piszkosul unalmassá és kiszámíthatóvá vált.

Én olvastam a Riyria-krónikák első 5 kötetét és tény hogy jó az író stílusa, valamint a főszereplő karakterek is jópofák, szerethetőek, viszont szerintem eléggé ellaposodik a sztori.
Ha már javasolnék egyet az 5 közül, akkor az a 2. rész: "Az elfek tornya".
Amit pedig biztosan nem az a 3., az volt a legunalmasabb.

Én könyvtárba járó vagyok, tehát eléggé megválogatom, hogy mit veszek meg és hát azt kell mondanom - persze ha rám hallgatsz-, hogy egynek elmegy, de meg nem venném őket.
Mondom a legnagyobb baj, hogy eléggé szegényes cselekmény szempontjából, jól indult, aztán egyre sivárabb lett.

Ezzel a dologgal meg, hogy sokan jóra értékelnek egy könyvet, akkor az már biztos befutó, mostanában már nem értenék egyet, valahogy túl nagy a választék, és egyre alacsonyabb a színvonal. Mi meg szép lassan elfogadjuk ezt, aztán örülünk az odavetett csontnak..
Erre jó példák John Scalzi könyvei. Mindenki odavolt értük, ellenben szerintem meg egy mindenhonnan összelopkodott unalmas sablontenger volt. Maga az alapötlet csak csak (persze az se eredeti), aztán azzal kifújt.

Viszont ha ajánlhatok, akkor ha jó sci-fit akarsz, olvasd el Asimovtól az Alapítvány sorozatot, ha meg horrort akkor Lovecraft egyértelműen

El is felejtkeztem róla:

Mark Lawrence - Tövisek császára

Meh... "Imádom" mikor egy aránylag jó sorozat utolsó része olyan befejezést kap ami nemes egyszerűséggel agyonveri az egész hangulatát. Jorg kalandjai tovább folytatódnak, de egyre kevésbé érdekesek, az első könyvben megismert karakter személyiségéből szinte semmi nem marad (bár azért vannak fellángolásai). A könyv legjobb részei az Öt évvel ezelőtt fejezetek, sokkal pörgősebbek és fény derül néhány további dologra. A könyv nagy csavarjára már futólag a második könyvben is gondoltam, mikor annyit emlegetik a Holt Királyt, aki meg kicsit is odafigyel nagyjából a harmadik kötet felétől tudhatja mi lesz a meglepetés. Chella néhány fejezetét meg legszívesebben átlapoztam volna. Szóval összességében nekem csalódás volt ez a lezárás.

Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek

Ezt viszont csak ajánlani tudom Egy újabb trilógia nyitó kötete (Lőpormágus), de szerencsére csak októberig kell várni a következő részre. Egyébként 2014 legjobb fantasy debütálása 2014ben Nem a megszokott kardozás-fantasy világ, inkább az iparosodás korára emlékeztet. Vannak hagyományos mágusok is, de rajtuk kívül itt megjelentek azok a bizonyos lőpormágusok is, akik messziről robbantják fel a puskaport és némi plusz töltettel két kilométerre lövik ki a muskétagolyót, esetleg egy plusz töltettel 90 fokot fordul a golyó. Az alaptörténet szerint a könyv elején éppen véget ér a királyok kora, ami mint később kiderül nem várt következményekkel jár Mellette pedig fel kell építeni egy demokratikus államot, miközben invázió fenyeget és egy áruló bújik meg az összeesküvők között. Ráadásul még egy ősi prófécia is előkerül.
Írnék még szívesen róla, de nem akarok véletlenül sem spoilerezni, inkább mars elolvasni

Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme

Folytatódik Kote története, pontosan ott, ahol az előző rész abbamaradt. Egyrészt a fogadóban, másfelől az egyetemen. Kicsit több a hullámvölgy a könyvben, de így is olvastatja magát. Egyedül az ősi tündérnél eltöltött idő volt az, amit én szívesen letudtam volna egy-két mondattal, ehelyett jó pár oldalon keresztül olvashattam a főhős és egy időtlen lény szerelméről, hurrá Bár történtek ott is fontos dolgok, de engem valahogy nem kötött le annyira, mint a zsoldosoknál tett kirándulás vagy az egyetemi történések. Előbbinél ráadásul egy kis "meglepetés" is van: SPOILER. A jelenkori szál meg csak tovább kavarja a dolgokat, újabb kérdéseket kapunk, és csak nagyon kevés választ. Mindenesetre kíváncsi vagyok hogyan is sikerül lezárni a történetet, remélem méltó lezárást kap

És a végére egy kérdés Valaki innen olvasta esetleg a Riyria-krónikákat Michael J. Sullivan-től? Gondolkozom rajta, hogy vagy ez lesz a következő nagyobb sorozat amit beszerzek vagy az Az Első Törvény Joe Abercrombie-tól Nem tudom eldönteni melyik legyen

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Utóbbi két hét termése:

Stephen King - Újjászületés

Én végképp feladtam a reményt Kinggel kapcsolatban. Állítólag ez egy nagyon jó könyv, de nekem nem úgy tűnt. Igaz, hamar a végére értem, mert végig azt vártam, hogy történjen már valami. A befejezés meg... Nagyon lovacraftosra akarta venni a figurát, de az eredmény inkább hasonlít az amerikai filmek tűz körül mesélt "rémisztő" történeteihez.
Azt meg csak csendben jegyzem meg, hogy még a főszereplő is egy újrahasznosított figura. Már olvasás közben gyanús volt, de a könyv után olvastam pár véleményt és egyiknél konkrétan kiemelték, hogy honnan másolta a karaktert

Joe Hill - Nos4a2

Meghalt a király, éljen a király! (Egen, ez egy rossz szóvicc, mert az úr valójában King fia). A potom 900 oldalas téglát két nap alatt olvastam ki, olyan, mint az apja volt fénykorában (AZ, Hasznos Holmik), letehetetlen könyv. Nem magyarázza túl, nem erőlteti a dolgokat és mégis lebilincselő a történet. A főhős őrültsége (?) és a főgonosz kitekert gondolkodása meg hatalmas pluszpont. Manx nem gonosz a szó szoros értelmében, a maga módján ő jót akar. A kocsi kicsit olyan, mint Christine volt, de csak annyira, hogy ez ne legyen zavaró. Én csak ajánlani tudom (és remélem találkozunk még Manx igazi gyerekeivel, aki elolvassa érteni fogja). Nálam egyértelműen 10/10 a könyv

Mark Lawrence - Tövisek Királya

Az első részt még tavaly olvastam, az nagyon tetszett. Főleg az egész széthullott birodalom koncepciója. Ez viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nekem sokszor vontatottá vált és bár kapunk némi magyarázatot a világgal kapcsolatban, de szinte ennyi az összes pozitívum. Jorg is inkább visszafelé fejlődött, nekem jobban tetszett az első rész cinikus rohadékja, mint a pár évvel idősebb, túl sokat agyaló főhős. A vége (és a jelenkori vagy inkább későbbi szál) pedig végig teljesen kiszámítható. A legvége egyenesen vicces. Mindenesetre ha leülepedett megnézem az utolsó könyvet is, mert a második rész több kérdést hozott, mint választ.

Patrick Rothfuss - A szél neve

Újabb párszáz oldalas önvédelmi könyv, egy trilógia első része (hamarosan folytatom a második kötettel) A "jelenben" Kvothe (Kote) kezd el mesélni az életéről a Krónikásnak, az első kötet a gyerekkorát és a tanulmányai kezdetét írja le. Egy-egy kisebb hullámvölgytől eltekintve végig érdekes marad a könyv, főleg, mert hajtja az embert a megismerés vágya. Hogyan lesz a világban ismert főhősből egy eldugott kis falu fogadósa? És ki a fene az inasa? Sajnos válaszokat nem, csak újabb kérdéseket kapunk, de remélem a folytatásban legalább párat megválaszol. Az egyetlen bajom, hogy Rothfuss ahelyett, hogy befejezné inkább mellékszálat írt, az első könyv egyik (valóban érdekes) karakteréről. Hamarosan jelentkezem a folytatással

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...