Ismét meg van tömve töltelék missziókkal a játék, ráadásul a küldetések nagyobb része (főleg, ha az ember még achit is akar) azzal telik, hogy időre baromi gyorsan lehet gyártani az egységeket és végigrohanni rajta. És itt is megvan a sorozat betegsége az első rész óta (vagyis a WoL), hogy ha az adott pályán kapsz egy egységet, akkor vagy azzal tolod, mert arra van építve a küldetés, vagy szívatod saját magad.
Az egységek variálása frakciónként érdekes és (főleg az erősebb egységeknél) elég nagy lehetőséget ad a variálásra, de összességében ez kevés a boldogsághoz és inkább a zergeknél tudtam volna elképzelni egy ilyen mechanizmust, mint a protossoknál. A turbózható hajó meg... Egy idő után (15. vagy 16. küldetés) nincs több solarite, pedig messze nem lehet a csónakot rendesen maxolni belőle. Azért a WoL kutatási pontjaihoz vagy a HotS Kerrigan szintjeihez képest ez nekem visszaesés volt (de ez lehet csak engem zavar).
Artanis meg szerintem (!) ritka vacak főhős, jobb lett volna SPOILER
ha az elején Zeratul helyett ő hal meg és a Dark Templar lesz a vezér a továbbiakban.
. Gyakorlatilag végig csak sodródik és bizonygatja mindenkinek milyen jó lesz, hogy összefognak a gonosz Amon ellen és majd a végén mindenki boldog lesz. Komolyan nem bánnám, hogy ha a záróvideóban Alarak lecsapná a fenébe 
Oké, Raynor se volt egy hű, de árnyalt a "Sarah-Sarah-Sarah" mániájával, de őt legalább az első rész óta megszerethette az ember és azért nem volt 100%, mi lesz a sztori vége. Itt meg lehet sejteni, hogy valami "Boldogan éltek, még ki nem jött a Starcraft 3" happy end lesz...
Szerk.: Ez persze csak a kampányra vonatkozik. A multi/coop lehet jó, de aki WoL megjelenése óta három Skirmisht játszott (én) az nem fog hanyatt esni tőle
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
