Elsőre azt hiszed, elég lesz a kajára és a gyógyszerre figyelni, de nem: második próbára esett csak le, miért is fontos odafigyelni olyan részletekre is, mint hogy ki dohányzik, és ki a kávéfüggő. Olyan nincs, hogy meglegyen mindenünk, valamiből mindig hiány lesz, csak hogy itt emberéletekről van szó... Nagyon kemény "játék", mely valahol nem is játék. Önfeledt kikapcsolódás helyett elkezdünk kényelmetlenül feszengeni a kényelmes kis fűtött kuckónkban, miközben a játékbeli tizenvalahanyadik nap azt mérlegeljük, vajon a két megmaradt karakterünk közül a megzakkant vagy a sántán vonagló karaktert küldjük ki portyázni a terepre? A legjobb az, ha előtte leültetjük őket egymással beszélgetni, hogy legalább a depressziós megnyugodjon.
A grafika nekem kurvára tetszik, pasztellkrétás, ceruzás, ál-2D-s, a legjobb választás volt ehhez a játékhoz, és a zenék is szépek, az összkép egy nagyon erős atmoszférát teremt. Egyelőre - 2 játék után - nem tudok róla negatívumot mondani - amikor végre megörülsz, hogy annyi megpróbáltatás után végre van kaja a hűtőben, de ehelyett azt látod, hogy az utolsó életben maradt karaktered a padlón ücsörög, járkál, nem hajlandó enni, és inkább a halálba menekül...
1 év keresés (majd többszöri megfeledkezés) után már lemondtam arról, hogy van belőle dobozos kiadás, de ma megláttam, így nem hagyhattam ott.
Szerintem nagy szükség volt a világnak egy ilyen játékra, ami kicsit túl mutat a szórakoztáson.„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
