Based on true story...
Háromszor "toltam ki" egymás után, és még nem teljesen tértem magamhoz. Ilyen játékkal még nem találkoztam.
Nehéz erről a játékról beszélni, és ennek az a legfőbb oka, hogy ennél a játéknál nagyon könnyű spoilerezni. Hiába randomizált a történet és az induláskor kézhez kapott ("kisorsolt") karakterek. Ha ez nem volna elég, ezt a történetet MI (azaz mi, a játékosok, és a benne szereplő karakterek) írjuk - mint az életben. Komplex jellemek és történetek bontakoznak ki, ahogy telnek egyre-másra a napok, a karakterek meg vezetik folyamatosan a naplójukat - tömören, pár mondatokban, de konkrétan. Szinkronhangok nincsenek, ezáltal még erőteljesebb hangulata van a játéknak.
Tulajdonképpen csak részben irányítjuk az embereinket: ki főzzön, ki barkácsoljon, ki sodorjon cigit, ki menjen éjszakai bevetésre vagy ki őrködjön. De ha egy kararkert olyanra szeretnéd rávenni, ami a természetével ellentétes (megölni vagy kifosztani valakit), az könnyen a lelki egészségébe kerülhet. Emberünk elfekszik a padlón, zokog, nem fogadja el az ételt (már ha van), nem hajlandó mozdulni se, és ha ez nem elég, a többiek is elkezdenek majd aggódni érte, ami aztán meg... de nem spoilerezek. Ha egyszer kiesik az irányítás a kezünk alól, a karaktereink gyakorlatilag önálló életet kezdenek el élni, és olyan hirtelen döntéseket hozhatnak meg, hogy az már megint spoiler. Onnantól csak reménykedhetünk, hogy hamarosan bekopogtat az ajtónkon a spoiler. Hja, szerencsére elég meglepetést tartogat a játék.
A játékmechanika viszont már tényleg nagybetűs Spoiler, vagy inkább Spoilerhegy. Minek után a játék lényege pontosan az, hogy a háború közepén te magad jöjj rá a dolgok mikéntjére, értelmetlen bármit is írni. Lényegében éjszaka lootolsz és portyázol, nappal meg otthon vagy egy erősen anti-Sims játékban. Csak egy példa, mint talán legenyhébb spoiler: első 1-2 alkalommal rendre eltüzeltem a könyveket, mondván, minek az nekünk. Utána belegondoltam, és rá kellett jönnöm, hogy háborúban, egy nélkülözésekkel teli időben kb. nincs jobb, mint lehuppani egy fotelbe egy jó könyvvel a kezünkben, kicsit elfeledni a borzalmakat.
Sajnos nagyon hamar a végére értem, még úgy is, hogy hétköznaponként alig tudtam játszani. Harmadszorra sikerült úgy kivinnem, hogy 4 karakterem életben maradt, mindenki jól lakott volt, egészséges, vidám és bőven volt ellátmányunk. Ahogy észrevettem, ilyenkor a survived befejezés is más: nem elég simán csak túlélni, valahol az se mindegy, hogy a karakterek későbbi sorsa hogyan alakul, sikeres író lesz-e valakiből, vagy a drogklinikán köt ki. Viszont így ugye az van, hogy ha már egyszer kiismerted a játékot, és tudod, mi mire jó, mit mivel és hogyan, utána már nem lesz akkora kaland túlélni háborút. Lehetett volna még mit nehezíteni. Ezért nem szabad spoilereket olvasni róla. Ezért nem szabad youtube-videókat nézni. Ezzel játszani kell, vagy kellene mindenkinek, aki szereti, ha egy játék szól is valamiről.
+:
+ Hangulat, atmoszféra
+ "Élő", önálló karakterek
+ Döntéseink súlya
+ Témaválasztás, viszonylag realisztikus megoldások
-:
- Rövid és kiismerhető
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
