Én a darálásnál az 5. évadnál torpantam meg. Azt majdnem annyi idő alatt néztem végig, amennyi idő alatt az első 4 évadot lepörgettem. Mondjuk bennem emiatt még friss minden. Egyszerűen untam az 5. évadot, céltalanná vált számomra az egész bolyongás, pláne, amikor Washingtonról kiderült, hogy kamu és nincs semmiféle ellenszer.
"Azért egy-egy Dale, Shane, Merle vagy éppen Andrea köröket ver egy Abrahamre, Tyreese-re vagy Rositára. "
Maximálisan egyetértek. Az utolsó újonnan behozott karakter, akit megkedveltem és a szívembe zártam, Michonne volt, ő pedig a 3. évad elején jött. Azóta sem Tyrese és Sasha, sem Tara, sem Abraham-ék (Bob-ról és Noah-ról már nem is beszélve), sem egyetlen alexandriai nem tudott komolyabban megfogni, pedig volt már elég sok képernyőidejük nekik is. Az okok tényleg abban kereshetőek, hogy nincs mélységük ezeknek a karaktereknek, nincsenek megfelelően kidolgozva, nincsenek hétköznapinak bemutatva. Meg hát maga a körítés is, a farmos közeg, vagy előtte a lakókocsitábor és az itt történt események tökéletesek voltak arra, hogy megismerjük, megkedveljük a szereplőket. Tényleg magáért beszél, hogy a nagyon kevés képernyőidőt kapó, alapvetően rosszfiúnak beállított és csak az utolsó részében pozitív karakterré tett Merle halála is sokkal jobban megérintett (konkrétan a zombi-Merle megjelenésekor beszökött pár könnycsepp a szemembe), mint az azóta megismert és elhunyt szereplőké. (Hershel és Beth halála volt a 4. évadtól kezdődően megrázó egyedül, bár ezek közül meg egyik sem volt váratlan, így nagyon meglepni sem tudtak vele, hiába szerettem a karakterüket.)
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"