Őszinte leszek, én az első félidőtől még nem voltam annyira elájulva. Szerintem akkor az osztrákok még jobbak voltak, és különösen egy csomó egyéni megmozdulásnál, hibánál ment fel bennem a pumpa. Guzmics majdnem guzmicsolt egyet az első percben rögtön, abból lett ugye az Alaba-kapufa; Kleinheisler ugyanúgy indokolatlanul lövöldözte el a labdákat az ellenfél térfelére érve, mint ami miatt már a múltkor kikeltem; vagy például annál az osztrák kontránál, amikor Harnik üres kapu előtt elesett a labdában, a védője valahol a tizenhatos vonalánál sétálgatott kényelmesen.
Aztán a második félidőre megváltozott valami, valahogy még szervezettebbek, tudatosabbak lettünk. Szalai góljának borzasztóan örültem, és bár inkább poénból mondogattam, hogy gólkirály lesz, de titokban tényleg reméltem, hogy végre megváltozik valami, és itt elkapja a fonalat. A vezetés és a kiállítás után viszont megint dühöngtem egy sort, mert elképesztő mennyiségű olyan helyzetünk volt, ahol lendületből és emberelőnyös szituációban vezethettük rá a rendezetlen védősorra a labdát, ennek ellenére mindet sikerült elrontani, borzasztó lassúak és körülményesek voltunk elöl. Még például Priskin is, amit végképp nem értettem, hiszen ő pár perce állt be frissen. Én nagyon féltem tőle végig, hogy elszórakozzuk a győzelmet, noha a játék képe alapján akkor már nem volt benne az osztrák egyenlítés egyáltalán, de azért egy gólt bármikor találhattak volna. Aztán Stieber eldöntötte szerencsére.
Aztán az is lehet, hogy túl szigorú vagyok a csapattal szemben. Elvégre nem egy, nem két olyan meccset láthattunk már ezen az Eb-n is, ahol az előnyben és fölényben játszó válogatottnak be kellett volna rúgnia a másodikat, erre megvoltak a lehetőségei is, mégsem sikerült. Még nálunk sokkal jobb csapatoknak sem. Ne menjünk olyan messzire, például a portugálok elkövették utánunk ugyanezt ma este.
Szalai gólja mellett egyéni szempontból talán annak örülök még a legjobban, hogy Király kapott gól nélkül hozta le a meccset. Ő ennyit mindenképpen megérdemelt.
Azért az még mindig itt motoszkál bennem, hogy nemcsak mi voltunk jók, hanem az is kellett, hogy az osztrákok mélyen a tudásuk alatt teljesítsenek. Kicsit ilyen belgaválogatott-effektust is felfedezni véltem, szóval hogy egyénileg csupa meghatározó Bundesliga-játékos, de csapatként nem igazán álltak össze. Ami azért is fura, mert a selejtezőkben ez nem volt elmondható róluk, ott szervezettek és magabiztosak voltak általában. Valamint a kiállítás sem jött rosszul, azt azért ismerjük el. Szerintem jogos volt, bár olvasom, hogy az osztrák sajtónak erősen más a véleménye erről. Mindenesetre az azért nem kis szerencse, hogy két lapot kaptak összesen, és abból mindkettőt Dragovićnak sikerült begyűjtenie.
A másik meccsre kicsit nehéz volt ráhangolódni utána, az első félidőt még úgy néztem, hogy a mi találkozónk járt a fejemben folyamatosan. A második félidőre viszont igen jó kis meccs kerekedett belőle. És hiába 25-4-es lövésarányt meg hasonló adatokat mutatnak a statisztikák, az izlandiak szerintem teljesen jól játszottak, és megérdemelték a pontot. Szervezett, önfeláldozó védekezés, van egy kiváló, magabiztos kapusuk, és időnként még elöl is veszélyesek, gyors húzásokból, de tudatosan vezetik a támadásokat. Nem lesz könnyű ellenük szombaton...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
Na de tovább, tovább, Izlandot lehet ütni, nem rossz csapat egyáltalán, de szerintem azért ezek az osztrákok jobbak náluk.
