Labdarúgó-Európa-bajnokság 2016, Franciaország

Az utolsó érdekes megállapítás. Erre talán még nem is gondoltam, hogy a 16-ba jutni olyan lenne, mint kijutni korábban egy kisebb létszámú Eb-re. Mondjuk én még egyáltalán nem gondolkozom előre, nem is számolgatok különösebben, és végképp nem néztem, hogy kiket kaphatnánk a nyolcaddöntőben. Bár nemcsak a hazai szurkolók, hanem már a nemzetközi sajtó is egyre inkább biztosra veszi a továbbjutásunkat a csoportból egy ilyen kezdés után, azért szerintem ez még nagyon messze van. Azt az egy pontot, ami vélhetően kell, legalább olyan nehéz lesz megszerezni a következő két meccsen, mint a hármat az osztrákok ellen.

Az elsőhöz meg csak egy link: most éppen Csank magyarázta el, vele miért nem sikerült akkor, illetve ma miért sikerülne vele is ugyanúgy, mint Dárdaival meg Storckkal. Jó, nem láttam az eredeti interjút, és az Index biztos sarkít a megállapítások egy részében, de összességében valóban ez a mentalitás a jellemző a hazai edzőkre...

A gyűlölködést én viszont annyira nem tapasztalom. Bár lehet, csak rossz felületeket nézek, meg igazából annyira sok időm sincs a meccsek után vagy között még a Facebookot böngészni, ezért nem találkozom velük. De szerintem ez csak egy hangos kisebbség akkor is. A többség örül a válogatott sikereinek. Csak egy példa, de az indexes cikkek hangulata is teljesen megváltozott, pedig ők szokták ekézni a magyar focit meg a stadionépítéseket rendesen. Ami pedig engem illet személyesen, én végignézem az olimpiát, hokivilágbajnokságot, kézicsapataink szereplését, mindent, és egyformán tudok örülni mindenhol a sikernek.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Hihetetlen, hogy még itthon is mennyi embernek fáj ez a győzelem, sorra futok bele a "de az úszókat meg a Michelisz Norbit miért nem ünnepeljük így?" kommentekbe. Nyilvánvaló, hogy az átlagembernek, aki felszínesen van otthon a labdarúgásban, annyi jön le, hogy 30 év után nyertünk egy igazi tétmeccset, na bumm, de azért itt ennél többről van szó. Megkockáztatom, egy újabb győzelemmel nyerhetünk igazán, mert talán az végleg kivégezné a Mezey-féle brigádot, és ha csak a gyanúja felmerül, hogy valamelyik kinyitja a száját, a mikrofon automatikusan kikapcsol.

A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy a magyar sport most viszi igazán jó hírét a világba, és ehhez a szurkolók nagyon durván felnőttek! Az jön le, hogy örömmel látnak minket mindenhol, a hokisok szurkolásával volt tele a nemzetközi sajtó, és most a focidrukkerek is kitesznek magukért. Kár, hogy végül nem jutok ki a szombati meccsre, ott derülne ki igazán, hogy mi a helyzet, de valszeg kívülállóként is szimpatikus lenne ez a magyar csapat.

Nem bírtam megállni, és csak elkezdtem már számolgatni, várhatóan É-Írország három ponttal lesz csoportharmadik, és szinte biztos lesz még ilyen, szóval egy döntetlennel gyakorlatilag fél lábbal már a 16 között lennénk, ami azért lenne nagy szó, mert azok is befognák, akik szerint csak miattunk bővítették az EB-t