Ezt most találtam épp, ami talán a legjobban szemlélteti, hogy kell egy tökéletes utánpótlás programmal 10 év alatt a semmiből ilyen csapatot építeni: Így nézett ki De Bruyne, mikor Király már 30 éves volt.
Visszatérve az eredeti gondolatfelvetésre. Tényleg a sorsolás és az eredmények furcsaságának köszönhetően a csoportharmadik hellyel jártunk volna a legjobban, mert ezt a Horvátországot akár meg is verhettük volna, utána Svájc ellen is lett volna bőven keresnivalónk és csak a negyeddöntőben kaptuk volna meg a belgákat. Csoportmásodikként bár a halál-ágra kerültünk volna, ezen az enervált Anglián, akiket most is kísértett a sors és korán elvéreztek, mi is kb. 50% eséllyel túljuthattunk volna, aztán persze a franciák ellen valószínűleg kiesünk, de a 8 között így ott lettünk volna. Csoportelsőként pedig pont a bombaformában lévő, legerősebb keretű, EB megnyerésére is esélyes Belgium jutott (én nekik fogok drukkolni ezután), ezzel megpecsételődött a sorsunk.
Lehet a sorsolást okolni, hogy milyen igazságtalan, hogy csoportelsőként csoportmásodikat kaptunk, méghozzá egy igen erős csoportból, de ne feledjük el, hogy maga a csoport, amiben voltunk, az egyik leggyengébb volt egy formán kívüli Ausztriával és Portugáliával, ahol még Izland lett végül a legerősebb ellenfelünk. Ha megnézzük a többi csportot, nem hogy a csoportelsőségre, de a legjobb 4 csoportharmadikba való kerülésre is jóval kevesebb esélyünk lett volna. Vajon mekkora eséllyel jutottunk volna tovább az említett belga - olasz csoportból? Amit a sorsolás a csoport könnyebbségénél adott, azt a nyolcaddöntő párosításánál visszavett, ennyi történt, nincs ezen mit felháborodni sztem. Mindig nem lehet mellettünk a szerencse, csak erre alapozva nem lehet sokáig menetelni egy világversenyen és óhatatlanul szembejön előbb-utóbb egy világklasszis csapat.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
